A párizsi merényletekkel kapcsolatban már jönnek az elemzések, az olvasószemüveggel írottak az elkövetőkről értekeznek és közvetlen eseményről, a Carl Zeiss-távcsővel készültek már azon tűnődnek, hogy az Iszlám Állam (IS) stratégia-váltásáról van-e szó. Azaz, hogy az IS az államépítés (területfoglalás, -megtartás és -védelem) földrajzilag behatárolt munkája után belekezdett-e új stratégiába az ellenség(ek) elleni saját területükön való lehetőleg puha polgári célpontok elleni terrortámadások szervezésével.

Európából (most Franciaországból) nézve talán valaminek a kezdete tűnhet fel, a közel-keleti régióban azonban már több mint egy éve tapasztalható az "új stratégia" működése. Az IS deklarált ellenfelei (az illegitimnek tekintett helyi rezsimek, a Nyugat - úgy zusammen, s most már az oroszok is, aztán a helyi vallási kisebbségek valamint természetesen Irán és a síiták) egyazon gyűlöleti szinten állnak az IS ideológiájában. Így az ellenségek ellen szervezett és az IS-vezetése által jóváhagyott terrortámadások már jó ideje az IS eszköztárának alkalmazásban lévő darabjai.

És most nem is elsősorban az e heti bejrúti bombamerényletre gondolok, ami ennek jelen idejű eseménye, és nem is a még sokban homályos Sínai-félszigeti orosz repülőgép-robbantásra (?), hanem például a Libanon északi részén hónapok óta rendszeresen bekövetkező, a nyugati média ingerküszöbét el nem érő  robbantásokra, aztán az immár sorozatosnak tekinthető tunéziai merényletekre (lásd a Bardo-t és a Souisse-i eseteket, de azoknál jóval több attak történt arrafelé az elmúlt hónapokban), az vagy Öböl országaiban ugyancsak régóta zajló támadássorozatra, amelyek során síita mecsetek látogatói tucatjával esnek az IS öngyilkos merénylőinek áldozatául.

Ha a párizsi robbantások ebbe a kontextusba ágyazhatók, okunk van félni a öreg kontinensen. És az iszlamista/dzsihádista közösségi kommunikáció elég nyilvánvalóan meg is erősíti ezt a hipotézist.

Ami a jövőre nézve valóban elborzasztó lehet az az, hogy az IS felszámolására tett bármely - megkerülhetetlen és szükségszerű - lépés felerősítheti a szervezet, illetve szövetségesei és leányvállalatai ez irányú terrorakcióit az ellene fellépő országok szívében. A rossz hír az, hogy e fellépés elmaradása vagy elégtelen volta - a szíriai és iraki nép szenvedésének prolongálásán túl - sem csökkentené ezt a veszélyt. Sőt.