Kis hiátus keletkezett a bejegyzésekben, melynek oka, hogy testzsákomat nagy távolságokban cipeltem-cipelem ide-oda, azaz utazom. Dánia után - mely ugyan kissé kiesik a blog témájából, bár Arhusban voltak a témára hajazó élményeim, nem beszélve a sátorban, kompon, ikszazenediken XII. századi falusi templom kertjében, decens folyó- és tóparton vagy romantikus tengerparti dűnéken olvasott könyvekről (amelyekről elmélkedést ígértem volt, mely bekövetkezik majd, csak még elmélkedem, érdemes-e) - kis Földközi-tengeri merítkezés volt (Majurka 2), hol ismét az iszlám spanyolhoni eltűnésének körülményeit, annak az ibér néplélekre gyakorolt hatását górcsöveztem, s most újra Belső-Ázsia következik. Dusanbe-Biskek viszonylat, a Pamir Highway. Remélem, az enyhén szólva figyelemelterelő táj ámulása és a pedáltaposás keservei mellett lesz időm írni is. Arról, ami ott és arról ami eddig.