Most erkeztem gatyarohaszto melegben megesett tekeres es tobbnapos nomadizalas utan Maszkatba. Az uton nem jutottam nethez, estenkent a satorban a telefonomba potyogtem par gondolatot. Ezeket a szosszeneteket most es a napokban felteszem ide. Kozben meg talan szuletik valami magvasabb is - Omanrol. 

Van a nem elhanyagolható èrtékű bélyeggyűjteményemben egy adzsmáni posta által kiadott komplett sorozat: a történelem nagyjairól, köztük olyan hírességekről mint Benito Mussolini, Joszif (a bélyegen: Joseph) Sztálin vagy Adolf Hitler. Kiadták Adzsmànban 1980 körül, vettem a damaszkuszi Hamídíje-bazárban 1995-ben. Szép.

Erről a Hitler-relációról hirtelen két eset jut az eszembe.

Az egyik az aleppói Abu Firász parkban esett meg velem 1993 nyarán. Ott egy helyi illetőségű fiatalember órákon át faggatott arról, hogy a nevezett Vezető faszagyerek volt-e. Asszem, hiába tartottam neki töri-szemináriumot, ragaszkodott a kérdésben megfogalmazott prekonceptív véleményéhez, és folyton a jeruzsálemi mufti barátságát hajtogatta. Nemhiába, Háddzs Amín al-Huszajnínak máig nagy a presztizse az arab társadalmakban.

A másik élmény nem sokkal ezután esett: 1995 januájában - három hónappal az izraeli-jordán békekötés után Jordániában mértem fel a műemléki helyzetet. Az ország tele volt izraeli turistával, akik nagy ívben kerülgették a könykereskedők által egészen a járdák közepéig glédába rakott arab nyelven változatos kiadásokban megjelent Mein Kapf-köteteket. Lestem: a kereskedők elégedetten szemlélték a szlalomot.

Ja, és Adzsmánról magáról... Isteni hummuszt és falafelt ettem egy itteni, szíriaiak által működtetett kifőzdében. Emígy igazán jó hely.