A Meshed-Záhedán útvonalon néhányszor végigbuszozva jó párszor megtapasztalhattam azt a feszültséget, amelyet az Irán keleti-délkeleti határvidékén aktív szunnita fegyveresek tevékenysége nyomán kialakult. Volt olyan éjszakai etap, amikor hatszor állították meg és ellenőrizték a buszt a hadsereg és/vagy a Forradalmi Gárda (IRGC) emberei. Mindez a kontroll Zábol és Záhedán városok környékén sűrűsödött.
Nem véletlenül. A térségben – Dél-Khorászán és Szísztán-Beludzsisztán tartományokban – másfél évtizede mozgolódnak különböző fegyveres csoportok. A jelentős szunnita közösségek lakta vidéken a lakosság nagy részét teszik ki a beludzsok, akiknek többsége a szomszédos Pakisztánban (7 millió) és Afganisztánban (félmillió) él. Onnan pedig minden politikai-ideológiai áramlat begyűrűzik Irán keleti tartományaiba is.
Így történt ez az tálib-ellenes háború idején is, amikor Afganisztánból kiindulva, az al-Qáida mentorálásával létrejött az Allah Katonái (جندالله) elnevezésű szalafita-dzsihádista szervezet. Ennek vezetője Abdolmalek Rígí lett. A beludzs származású Rígí – számos tálib vezetőhöz hasonlóan – a Deoband-i iskolához tartozó, a pakisztáni Karacsiban található Iszlámtudományok Egyetemén (جامعۃ العلوم الاسلامیہ) vagy ismertebb nevén a Bannúri Madraszában (مدرسه بنورى) tanult. A Rígí-vezette fegyveres csoport deklarált célja a beludzs autonómia/függetlenség kivívása volt, alapvetően azonban vallási-ideológiai síkon állt: a síita államhatalom ellen lépett fel.
Hamarosan véres támadások következtek – elsősorban az ország keleti régiójában, ahol a hadsereg, a rendőrség és mindenekelőtt a Forradalmi Gárda központjait támadták, de a polgári lakosság körében is rengeteg áldozatot követelt a szervezet tevékenysége. Miután pedig az afganisztáni-pakisztáni határvidék hagyományosan a nemzetközi kábítószer-kereskedelem egyik fő útvonala, hamarosan ennek szervezésre, irányítására is rátette a kezét. A geográfiai adottságok kedveznek ennek: a határvidék igencsak nehezen ellenőrizhető keményre égett kősivatag, többnyire masszív, kelet-nyugati hegyvonulatokkal. Hamarosan aztán további kereset-kiegészítésként hozzáláttak a térségben bolyongó nyugati turisták elrablásához.
Az iráni hatóságok hosszas küzdelem után számolták fel a csoportot; Rígít és a szintén a vezetőségben aktív testvérét Abdolhamídot 2010 nyarán végezték ki. Az Allah Katonáinak legyőzése azonban nem járt a beludzsok aktivitásának teljes felszámolásával. Továbbra is aktív maradt például a Segítők Mozgalma (حرکت انصار) nevű szervezet.
A folyamatos, Pakisztánból támogatott politikai mozgolódás aztán tavaly újabb jelentős szervezet megalakulását eredményezte. Az Igazság Hadserege (جيش العدل) 2013 nyarától egyre másra hajtja végre fegyveres támadásait az iráni hadsereg, a rendőrség és a Forradalmi Gárda laktanyái, őrsei és tagjai ellen.
Az új szervezet megalakulása mögött a közel-keleti média újólag a pakisztáni titkosszolgálatot sejti. Az ISI nélkül – mondjuk így – az Igazság Hadserege nem jöhetett volna létre; ez az előzmények ismeretében szinte biztos. Miként az azok a hírek is többnyire nyugati forrásokból származnak, amelyek mindemellett, az ISI-vel együttműködésben a szaúdi titkosszolgálatokat és más kormányzati pénzforrásokat is látnak. Persze azért szűrjünk meg minden információt.
Az azonban kétségtelen, hogy a szaúdi-iráni politikai/vallási/gazdasági vetélkedés biztosan szerepet játszik a síita-szunnita küzdelem beludzs frontján. Szaúd-Arábia aktivitása Pakisztánban nem véletlen. Iszlámábád – Rijádhoz hasonlóan – igencsak elégedetlen az iráni-amerikai közeledés miatt. A térség katonai és titkosszolgálati szempontból kulcsfontosságú két szunnita állama Teheránban komoly fenyegetést lát saját politikai és általában a szunnita közösség vallási-ideológiai helyzetére nézve. Eképp nem csoda, hogy közös céljuk az Irán keleti határain aktivizálódó szunnita beludzs mozgalmak támogatása. (Miként Iszlámábád minimum szemet húny affelett, hogy területéről, illetve Afganisztán irányából területén keresztül dzsihádisták szivárognak/áramlanak a szaúdi-iráni küzdelem másik, jelenlegi első számú frontjára, a szíriai polgárháborúba.)
Pakisztánnak regionális szinten további félelme, hogy Teherán (már csak Szíriában is) egyre erőteljesebb kapcsolatot épít a Közel-Keletre, Belső- és Dél-Ázsiába is (vissza)térni s szándékozó Oroszországgal. S hogy a paranoia teljes legyen, ott van még az ősellenség India, amely ugyancsak pozitívan viszonyul Teheránhoz. Irán olajkivitelének harmadik legnagyobb vásárlója a szubkontinens. És akkor még ott van Pakisztán eddigi stratégiai szövetségese az Indiával való hatvan éves küzdelemben: Kína. Ez utóbbit sem tartja már Iszlámábád megingathatatlan barátnak, miután félelmei szerint Peking Moszkvával együtt a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) révén realizálja belső-ázsiai ambícióit.
De vissza még Iránhoz. A tavalyi ősz óta az Igazság Hadserege hetente intéz tucatnyi áldozattal járó támadásokat Szísztán-Belúdzsisztán és Dél-Khorászán tartományokban. Az utóbbi hetkben pedig az iráni határőrök kerültek a szervezet fókuszába. Legutóbb pár napja ötüket hurcolták el – nyilatkozatuk szerint bosszúból. Képük máris fenn van a Twitteren.
Bosszúból Mohammed Taqí Mészbáh-Jezdí ajatollah egyik, a második kalifát, Uthmán/Oszmán bin Affánt (Kr. 634-644) érintő meglehetősen kemény kritikája miatt… Mészbáh-Jezdí ajatollah a vallástudósok konzervatív ágához tartozik ugyan – ő volt az előző elnök, Mahmúd Ahmedinezsád mardzsája –, de közülük eltér erősen mahdista álláspontja miatt. Azaz semmiképpen sem képviseli az iráni vallástudósok mainstreamjének a véleményét. Mindenesetre bármely kijelenltés alkalmas lehet valamely agresszió argumentálására.
Az Igazság Hadserege vezetője a Szísztán-Beludzsisztán tartományi Rászk városából származó Abdolrahim Mollazáde sejk, mozgalmi nevén Szaláhuddín Fárúqí, akit az iráni média már Abdolmalek Rígí 2.-nek aposztrofál. És hogy a családi vonal valós legyen: a csoport hivatalos szóvivője az Allah Katonái vezetőjének egyik testvére, Abdorraúf Rígí. A szervezetnek – az eddigi média-jelentések szerint – három alegysége/brigádja van, amelyeket az iráni hatóságokkal folytatott harcok során elesett katonai vezetőkről neveztek el: Abdolmalek Mollazáde, Nematolláh Tevhídí és Sejk Zejáí.
Az Allah Katonái jelentős társadalmi bázissal bír a beludzsisztáni fiatalok körében, miután Záhedán egyik legjelentősebb szunnita vallástudósa, a Mekkai mecset imámja és a Tudományok Háza Egyetem (مدرسه علوم دینی دارالعلوم) rektora, Abdolhamíd Eszmaíl Zehí sejk finom distinkciókkal (a közvetlen erőszak alkalmazását elvetve), de szimpatizál a szervezet céljaival. Hatása a fiatalokra jelentős.
A szervezet beépül a globális dzsihád rendszerébe: nyilatkozatai szerint harcosai részt vesznek a szíriai polgárháborúban is – a Szabad Szíriai Hadsereg FSA (الجيش السوري الحر) oldalán a libanoni Hezbolah és az iráni Forradalmi Gárda ottani kontingensei ellen.
