A hét végén tekertem egyet a Vajdaságban, pontosabban a Bánátban Nagykikinda és Nagybecskerek környékén. Hogy ezáltal átléptem-e a Balkán határát vagy sem, nézőpontja válogatja. A) Igen; Tiszasziget és Đala között húzódik e nagy kulturális-civilizációs törésvonal. B) Nem, mert a Vajdaság még – legalább a Szerémségig – a sog közép-európai kult-civ zónához tartozik. C) Nem, mert kvázi Magyarország a Balkán északi fertálya. Lehet választani.

A kirándulás kapcsán újabb regionális híreken tűnődtem. Például azon, hogy egy viszonylag csendesebb időszak után újra előtérbe került a szalafizmus problémája a Balkánon, Jelesül most Koszovóban. A függetlenségét kikiáltó albán országban már 2008-ban túllépte a szalafizmus a látenciát. A városokban és falvakban egyre másra fellépő vallási térítők/prédikátorok megjelenése miatt komoly összetűzésekre került sor az újsütetű állam vezetői és vallási elöljárói között. A kormány azzal vádolta az országos főmuftit, Naim Tërnavat, hogy segíti a szalafiták beszivárgását az országba, míg a vallási elöljáró az állami szerveket tette felelőssé egyre növekvő számukért és aktivitásukért, mondván, hogy a vallási közösségek megosztása érdekében engedélyezi vagy elnézi legális és illegális beutazásaikat.

A jelenlegi szíriai események – miként már egy bejegyzésben említést tettem róla – hamar begyűrűztek Koszovóba is. A Nuszra Front (جبهة النصرة) és más iszlamista formációk soraiban koszovói albánok sora harcol a polgárháborúban.

A jelenlegi feszültséget egy pénteki ima prédikációja váltotta ki, amelyet egy Jordániában tanult szalafita sejk tartott a dél-koszovói Prizren városában. Az itt található Suzi Çelebi mecsetben május 31-i beszédében Irfan Salihu sejk komoly határokat lépett át. Az erősen szekularizált albán társadalmat kritizálva arról beszélt, hogy a statisztikák szerint a lányok 92%-nak van úgymond „barátja”, ami a házasságon kívüli kapcsolatok elharapódzásához és az iszlám társadalmi szabályok és konvenciók megsemmisüléséhez vezethet. Pontosan idézve a szónokot: aki házasságon kívüli kapcsolatra lép, az k’’’a. Ezért – így a sejk – meg kell kezdeni a nemek állami szintű és kötelező szétválasztását a koszovói társadalomban is, a nőket pedig vissza kell irányítani a helyes, tradicionális szerepükbe.

A kormány először június 3-án az európai ügyek minisztere, Vlora Çitaku révén tiltakozott; a feminista politikusnő a koszovói társadalom és állam elleni támadásnak minősítette a szalafita sejk kijelentéseit. Egy nappal ezt követően aztán a 120 tagú koszovói parlament női képviselői (arányuk 30%!) pártállástól függetlenül közös nyilatkozatban ítélték el a sejk álláspontját, mint a társadalom egyik alappillérét jelentő női-férfi egyenjogúság elleni megengedhetetlen támadást.

Ezt követően a politikusok találkoztak Naim Trënava sejkkel is, követelvén tőle, hogy a hivatalos vallási vezetés (Koszovói Iszlám Közösség/Bashkësia Islame e Kosovës) határozottan foglaljon állást a sejk kijelentései és általában a szalafita eszmék egyre erőteljesebb ellen.

Az utóbbi évek szalafita nyomulása a politika (legalábbis a parlamentben manifesztálódó) felhőrégióiban még nem jelentkezik. A képviselőnők tiltakozásakor mindösszesen egy parlamenti honatya szavazott a tiltakozó nyilatkozat ellen: Gëzim Kelmendi, az Igazságosság Párt (Partia e Drejtësisë) képviselője. Az a függetlenség kikiáltása után létrejött első iszlamista színezetű politikai formáció, amelyet a jelenlegi kormány egészségügyi minisztere, Ferid Agani vezet.

Ugyanakkor a vallási vezetők álláspontja már egyáltalán nem egyöntetűen elutasító. Tërnava sejk ködös nyilatkozatai mellett elgondolkodtató, hogy Salihut és a hozzá hasonló gondolkodású kollégáit is a hivatalos Koszovói Iszlám Közösség nevezi ki és fizeti. Leváltásának szándékáról pedig nincs hír.

Ugyancsak érdekes, hogy az inkriminált kijelentések Prizren Tartomány imámjainak elnöke jelenlétében estek meg – anélkül, hogy bárminemű tiltakozást kiváltottak volna.

A szalafiták természetesen összezártak: a prishtinai nagymecset imámja, a szalafita Iszlám Világ Egyesület ( رابطة العالم الإسلامي) szervezet tagja, Shaukat Krasniqi sejk már június 5-én a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában támogatásáról biztosította a megtámadott vallási vezetőt és nézeteit. Krasniqi sejk egyébiránt minden jel szerint aktívan részt vesz a koszovói albán harcosok Szíriába exportálásán.

Június 4-i nyilatkozatában pedig ugyancsak támogatólag lépett fel az Arsim Krasniqi és Fuad Ramiqi vezette iszlamista LISBA-párt, amely ez év februárjában alakult és meghirdetett programja szerint a parlamenti jelenlétre, majd kormányra kerülésre törekszik. Célja ugyanis a koszovói politikai struktúra és az alkotmány iszlamista alapokon való teljes átalakítása; hosszabb távon pedig a Balkán a felépítendő iszlám kalifátusba való betagosítása.  

Ez persze még a távolabbi jövő. A mai jelek azonban egyértelműen a szalafita gondolatok nyomulásának vagyunk tanúi a Balkán különböző szegleteiben is. A szíriai polgárháború vége – és  a harcosok hazatérése – pedig tovább erősítheti ezeket a folyamatokat.