Lassan minuszos hír lesz a szíriai polgárháborúból. Még a külpolitikai rovatokban is egyre ritkábban fordulnak elő híradások, akkor is inkább egy-egy robbantás vagy sokkoló videó internetre kerülése adja az apropót. Így volt/van ez az iraki és az afganisztáni eseményekkel is. Pedig a szíriai helyzet kifutása – miként szinte minden elemző rámutat – minimum regionális jelentőségű.

Most pár napja a Damaszkusz környéki Dzseramánából érkezett hír robbantásról. A tudósítások hangsúlyozták, hogy zömében drúzok és keresztények lakta negyedről van szó. Valóban: Damaszkusz déli elővárosai közül Dzseramána kitüntetetten – a Golán-fennsíkról és a dél-szíriai Dzsabal Drúz vidékéről származó – drúz és zömmel a fővárosból az utóbbi évtizedekben kitelepült keresztény többségű terület. Itt – az elmúlt évtizedben többször megfordulván tanúsíthatom – csaknem dél-európai miliő uralkodott az utcákon: a nappal minibuszok és taxik-zsúfolta utcákon esténként csillogó kirakatok előtt a szír ízléshez fazonírozott ruhában grasszáltak a lazán öltözött fiatal lányok és fiúk, télen-nyáron fesztiválhangulatot adva a negyednek.

Az említett déli elővárosi övezet többi részén is igen heterogén a népesség:  Dzsreamánától nyugatra található a síiták lakta Szajjida Zajnab-negyed, Mohamed próféta unokájának, Ali imám leányának iráni stílusú sírhelyével és a hozzá tartozó, zarándokokat kiszolgáló szolgáltatási hálózattal. A Zajnab-negyed és Damaszkusz között terül el a Jarmúk és a Palesztin-negyed, mint két nem hivatalos menekülttábor.

Ami az esti happeningeket illeti, nem sokban különböznek az említett drúz-keresztény Dzseramánától, de a szegénység és a menekültsors erősen rányomja bélyegét ezekre a negyedekre. Egy huzamosabb ideig ott lakó barátommal – ki bő tíz éve többször megvendégelt a Jarmúkkal határos s azzal szervesen ősszenőtt Taqaddum-negyedben – gyakran elgondolkodtunk, hogy a bármiféle tervezés nyomát nélkülöző házegyüttesek miként, miféle közel-keleti organikus építészeti cselekedetsorozat eredményeképpen jöhettek létre. Nem egy Makovecz, de amit vasbetonnal lehet, azt kihasználták az ott lakók. (A világfa, a csodaszarvas, a tulipán vagy a turul értelemszerűen hiányoztak, voltak viszont a statika törvényeinek ellenszegülni látszó spontán beton Szemiramisz függőkertek, ferdén rakott négyemeletesek, alul-fölül hozzátoldásokkal; gecekondu-stílusban. Egy modern Hattusas. Vagy Babilon – Istár kapu nélkül.)

Uszkve majd egymillió ember él ebben a három negyedben (Jarmúk, Palesztin, Taqaddum). Hagyományosan palesztin negyednek vagy menekülttábornak nevezik, holott csak a lakosság negyede palesztin. Igaz, így is tekintélyesnek mondható több mint kétszázötvenezres létszámuk. Ez a legnagyobb egy helyen élő palesztin közösség Szírián belül. Eképpen nagy társadalmi-politikai jelentősége is. Nem véletlen, hogy a polgárháború során már több támadás érte a negyedet – az utóbbi hónapokban a kormányerők részéről. A legfrissebb – persze csak megközelítően pontos – adatok szerint 52 palesztin halt meg a dél-damaszkuszi negyedekben, míg több mint hétszáz egész Szíriában a polgárháborús összecsapások során.

A Jarmúknak kisebbségi helyzetük ellenére a palesztinok határozzák meg a hangulatát, társadalmi és politikai életét. A negyed hivatalos elöljárója (az önkormányzat elnöke) gyakorlatilag a menekültek ENSZ (UNWRA) általi 1954-es letelepítése óta mindig palesztin volt s ide települtek 1970-es jordániai, 1985-ös libanoni elűzetésük, majd a madridi egyezménnyel való szembekerülésük után az Izraellel kompromiszumra nem hajló palesztin szervezetek központjai is.

Amennyiben hatalomváltás következne be, ezek a szervezetek kiszorulhatnak a Jarmúkból. Az esetleges hatalmi vákuumot az utóbbi években itt is megerősödni létszó iszlamisták vehetik át. A szegénység és munkanélküliség sújtotta negyed megfelelő terep lehet a számukra. Ugyancsak lehetséges szcenárió, hogy az Izraellel szemben radikálisabb fellépést – jelesül a Golán-fennsík visszaszerzésére teendő konkrétabb lépéseket – szorgalmazó iszlamisták közelednek az „elutasítók frontjához” és őket felhasználva növelik befolyásukat a szíriai palesztinok körében. Akár saját társadalmi társadalmi bázisukat is erősíthetik belső szíriai politikai ellenfeleikkel vívandó politikai küzdelmeikhez. Kurz und gut: egész paklira való politikai kártya gyűlik a majdani hatalombirtokosok kezébe: alavita/síita, drúz, keresztény, kurd, török, palesztin. Jó zsugásnak kell lenni egy nyertes partihoz.