iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Palesztinok Szíriában - 1

2012. október 29. 22:56 - politics&islam

A szíriai palesztinok eddig csak akkor kerültek be a hírekbe, amikor éppen lakónegyedeiket érte támadás – hol a kormányerők, hol a felkelők részéről. Pedig helyzetük s különösen jövőjük ugyancsak nehezen kezelhető probléma lesz a hatalom új (esetleg régi) birtokosainak. Egy majdani új Szíria és Izrael komplikáltnak ígérkező viszonyának tükrében a palesztin menekültek ügye ugyanolyan létkérdése lesz a szír államnak, mint a többi, már most eszkalálódó konfliktus: az alavita, az önmagában is heterogén keresztény és a kurd kisebbség jövője vagy a szekuláris rendszerben szocializálódott idősek és középgeneráció és az iszlamista retorikára fogékony fiatalok közötti várható feszültség.

A nakba után, 1948-ban megjelenő palesztin menekültek helyzete Szíriában is sajátos volt. Kialakítottak ugyan számukra menekülttáborokat – főként Damaszkusz és Aleppó mellett –, de közösségeik beágyazódása a szír társadalomban a libanoni táborokba történő izoláció és a jordániai integráció közötti utat járta meg. Lakónegyedeik hamarosan összeolvadtak a nagyvárosokkal s egyfajta elővárosi funkciót vettek fel. Nemsokára a hatvanas-hetvenes évektől megerősödő vidéki bevándorlás következtében ezek a negyedek kevert lakosságúak lettek, jelentős számú szunnita és drúz népesség lakik együtt a palesztin közösségekkel.

A társadalmi fél-integrációnak a függetlenség elnyerése után, az ötvenes években törvényekkel igyekeztek lökést adni s bár a hatvanas években hatalomra jutott Baath Párt egyik fontos legitimációs forrása volt az Izraellel való harc, a zömében szunnita palesztinok teljes jogú állampolgárokká emelése két szempontból sem történt meg.

Egyrészt a mindinkább alavita befolyás alá kerülő politikai/katonai vezetésnek nem volt érdeke tovább növelni a szunnita többség arányát a zömében hasonló irányzathoz tartozó palesztinok állampolgárrá tételével. (Ugyanakkor számos keresztény palesztin megkapta ezt a státust – gesztusként az alaviták politikai ambícióit támogató, a gazdasági szférában erős pozíciókkal rendelkező keresztény közösség felé.)

A teljes integráció elutasításának másik indoka – miként majd’ minden jelentős palesztin menekülttömeggel rendelkező arab országban – az volt, hogy a teljes jogú állampolgárság elismerése a visszatérési jog követelésének feladásához vezető első lépés lenne – s mint ilyen, ez alapvetően az ellenség, Izrael érdekeit szolgálná.

Ezzel együtt azért történtek – politikailag jól megfontolt lépések az integráció irányába: palesztin politikusok jelentek meg a befolyásos politikai szervezetek vezetésében. Ilyen volt a Baath Párt, az arab Nacionalisták Mozgalma, a Szír Nemzeti Párt, a Felszabadítási/Tahrír Párt, az al-Dzsamáa al-Iszlámja vagy a Muszlim Testvériség. Emellett a közigazgatásban, a köz- és felsőoktatásban is szerepet kaphattak. (Ez utóbbiban különösen, mivel a fiatal szír állam híján volt megfelelő számú értelmiségnek s zömében galileai városi értelmiségi menekültek így megtalálhatták az integrációs csatornákat a szíriai társadalomba.)

Az ötvenes-hatvanas években a fővárostól dél-nyugatra fekvő kisvárosban, Qatanában Palesztin Tiszti Iskolát működtettek a szíriai hadseregbe beengedett palesztin tisztek számára. Bár a sorkatonai szolgálatot kötelezővé tették a palesztin férfiak számára, magasabb katonai rangba vagy az erőszakszervezeti struktúra titkosszolgálati szegmenseibe nem kaptak bebocsáttatást.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr584878098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása