Valóban csak valami kezdetének tűnik a tegnapelőtti támadássorozat, amely az Egyesült Államok észak-afrikai külképviseleteit érte. Az új információk még lesújtóbb képet nyújtanak a támadások következményeiről. A Líbiába akkreditált amerikai nagykövet három munkatársával együtt meghalt a bengázi támadásban, a konzultus épületét pedig teljesen kifosztották.
Többet tudhattunk meg a zavargásokat közvetlenül kiváltó filmről is – nem mintha az erőszakos cselekmények valódi okainak szempontjából ez igazán fontos lenne. A közel-keleti média most arra helyezi a hangsúlyt, hogy az „Innocence of Muslims” készítője a Dél-Kaliforniában élő izraeli rendező, Sam Bacile, aki saját elmondása szerint is film 5 millió dolláros költségvetését zsidó támogatóktól kapta. Bacile hangsúlyozza, hogy műve nem történelmi alapú vagy vallási indíttatású, hanem politikai alkotás. Ha a szándékait illetően ez utóbbi kijelentése igaz, akkor alkotása igencsak célba ért: ebben az ügyben sikerült egységbe kovácsolni az iszlám világ ideológiailag, vallásilag, politikailag igen heterogén közösségét.
Afganisztánban a Tálibán Mozgalom máris az országban állomásozó amerikai katonák és érdekeltségek elleni bosszúra hívott fel. Elkerülhetetlennek látszik az ottani nyugati célpontok elleni támadások megsokasodása.
A szunnita vallásjogi tudósok egyik legbefolyásosabb nemzetközi szervezete a Muszlimok Vallástudósainak Nemzetközi Uniója (الاتحاد العالمي لعلماء المسلمين) hivatalos kommünikében fejtette ki álláspontját. A szervezet elnöke, Júszuf al-Qaradáví és főtitkára, Alí al-Qaradágí által jegyzett nyilatkozat keményen elítéli a filmet, annak készítőit, támogatóit és forgalmazóit. Felszólítja továbbá az iszlám országokban és Nyugaton – mindenekelőtt az Egyesült Államokban – élő muszlimokat, hogy minden erejükkel tiltakozzanak a vallás meggyalázása ellen. A katari fővárosban, Dohában kiadott közleménnyel haza is üzent a szervezet vezetője, Qaradáví. A szöveg elején ugyanis kemény hangon ítéli el a film forgalmazásában és propagálásában szerepet játszó koptokat, ami – figyelembe véve az egyiptomi származású sejknek a Nílus-völgyi táradalomban szerzett tekintélyét – nem sok jót ígér a muszlimok és koptok közeljövőbeli békés együttélési esélyeinek.
Irán sem késlekedett. A teheráni külügyi szóvivő, Rámín Mehmánparaszt kemény hangon bírálta a filmet és ezzel együtt az amerikai kormányt. A síita közösségeket azonban nem kellett Iránból ösztökélni.. A libanoni Hezbollah, az iraki síita szervezetek azonnal tömeges akciókba kezdtek. Muqtadá al-Szadr iraki vezető síita politikus felhívására Nedzsefben több ezres tiltakozó megmozdulások kezdődtek, a megszokott Amerika- és Nyugat-ellenes szólamokkal és zászlóégetésekkel. És hogy egy egészen friss hírt is említsek; a jemeni fővárosban, Szanaában ugyancsak több ezren vették körül és kezdeték megostromolni az ottani amerikai nagykövetséget.
Hasonló tüntetések várhatók Libanonban és Észak-Afrika más országaiban. Tunéziában már tegnap voltak ilyen jellegű megmozdulások és összecsapások a felvonulók és a gumibotokkal fellépő és könnygázgránátokat használó rendfenntartó erők között. A tiltakozások jövőjét illetően döntő nap lehet a holnapi; a pénteki közösségi ima mindig összehozza az elégedetlenségét cselekedetekbe konvertálni képes tömegeket.
Érdemes lesz figyelni néhány olyan stratégiai jelentőségű országra, mint Pakisztán, ahol az Amerika-ellenesség társadalmi beágyazódása igen erős és az amerikai érdekeltségek elleni, halálos áldozatokkal járó támadások szinte mindennaposak. (Elég a legutóbbi, szeptember 3-i pesavari robbantásos merényletre utalni, amelyben két amerikai diplomata halt meg.) Tovább erősödhet a szaharai dzsihádista csoportok tevékenysége Mauritániától Malin át Szudánig és Egyiptomig. Mindemellett az indonéziai fejlemények is érdekesek lehetnek, miután az ottani muszlim közösség reagálása és esetleges újbóli radikalizálódása erősen kihatnak a térség (Malajzia) reakcióira. Ezzel együtt a törökországi és európai muszlimok viselkedése is jelzés értékű lehet.
A muszlim közösségekben tapasztalható reakciók rámutatnak egy fontos jelenségre: az ideológiai eredetű és a modernitás/globaizáció kihívásaira adandó megfelelő válaszok hiánya indukálta frusztráció közös az iszlám világban. Igaz ez a szunnita többség államaira és a síitákra egyaránt. És igaz a régóta fennálló monarchikus vagy köztársasági/autokratikus rendszerek és a nagy reményekkel indult és a még alakulófélben lévő, de egyre kiábrándultabb/kiábrándítóbb „újdemokráciák” esetében.
