Pinang szigete nem csak a kínai gazdasági-kulturális akciórádiuszába esik bele. Ugyanez elmondható az indiai szubkontinens irányából érkező hatásokra, kapcsolatokra és migrációra.
A Bengáli-öböl mindkét oldalára kiterjedt a tamil Chola dinasztia birodalmának fenhatósága. Hol közvetlenül (mint a dél-indiai partvidéken és Ceylon szigetén), hol pedig befolyási övezetként (mint a Gangesz-Brahmaputra torkolatvidékén, az Andamán-szigeteken, a Maláj-félsziget nyugati és Szumátra északi és keleti partvidékén). Így Pinang szigetei része volt a Chola-univerzumnak - igencsak hosszú ideig: a Kr.u. 3. századtól 1279-ig. Indiai közösségek tehát már akkor élhettek ezen a szigeten.
A mai indiai (tamil) közösség első telepesei a 18-19. század fordulóján érkeztek, éppen Francis Light expedíciójával, illetve később az ő ösztönzésére. Miután az egykori Chola-uralom vidékéről érkeztek, a közösséget chuliknak, illetve chuliasnak nevezték s nevezik ma is.
A főként fűszer és szövetkereskefelemben nyomuló csoport vezetőjét, Cauder Mohudeen-t 1801-ben kérte fel Sir George Leith kormányzó, hogy építsen mecsetet az egyre nagyobb létszámú muszlim indiai közösségnek.
Mohudeen, aki egy dél-indiai Mahmudbandarból való hajós volt, megbízta Kader Mydin Mericant, aki viszonylag gyorsan végzett a munkával. Az eredmény egy arab, mogul és mór stusjegyeket magán viselő impizáns épület. (A ma látható egy száz éve történt jelentő átalakítás eredménye.)
Mohudeen lett a chuli-közösség vezetője (kapitan), miután a malájok a dél-indiaiakat így nevezték, ő lett Kapitan Keling.