Ez az epitheton ornansa Selangornak, e közép-malajzia tartománynak. A központinak, mondhatni. Ennek az egyik fontos kikötővárosában vagyok, a hasonló nevű folyó torkolatában, Kuala Selangorban.

A Selangor és a Klang alsó vízgyűjtőjén szerveződött az az entitás, amely a 15. században - mint minden errefelé - a Malakai Szultanátushoz tartozott (Malaka globális kereskedelmi szerepéről éppen egy éve írtam onnan), aztán portugál és holland fennhatóság után először a környező hatalmak, a jávai Aceh, a félszigeti Johor és az északi Sziám között lett megosztva, majd a 18. századtól önálló állammá szerveződött, Selangori Szultanátus néven. Ennek voltak adminisztratív-hatalmi központjai Sah Alam és Klang, fontos észali kikötője pedig Kuala Selangor (KS).

Az ónbányák 19. századi felfutásával (erről meg Ipohból írtam) KS a Perak torkolatában lévő Teluk Intan mellett fontos kereskedelmi kikötővé nőtte ki magát. A ólomból beözönlő pénz miatt még saját kis belső csetepaté is kitört az uralkodóházon belül. Az úgynevezett selangori polgárháborúnak (1867-1874) végül az északi Kedah szultánjának beavatkozása vetett véget. Mindenesetre a háború után még több munkáskézre volt szükség. A tamilok mellety újabb kínai betelepülés történt. A gazdaság kívánta és felszívta a jövevényeket.

A függetlenség elnyerése (1957) után a Maláj Föderáció, majd Malajzia fővárosi szerepe mellett Kuala Lumpur volt Selangor központja is, aztán 1974-től immár Sah Alam a közigazgatási, Klang a szultáni főváros.

Kuala Selangor meg egy elviselhető (ccc) népsűrűségű városka, malájokkal, kínaiakkal és tamilokkal.

Többek között.