Mindig szerettem a Burdzs al-Barádzsna/Burj el-Barajne negyedet. A dél-bejrúti külvárosi övezet sajátos vidéke ez, nagyban különbözik a banlieue többi kerületétől, amelyek inkább túlzsúfolt lakótelepekre hajaznak tíz-tizenöt emeletes modern házakkal, és - a 2006-os háború bombázásai után iráni pénzből tervszerűen újjáépített - úthálózattal. A "Buruzs" azonban hordoz magában valami közel-keleti fésületlenséget és kopott patinát az organikusan (értsd: összevissza) épített egy-két emeletes házakkal, az egyautónyi széles túlzsúfolt utakkal, ahol saját járművem oldalát is sikerült párszor legyalulni, és a mindenütt kötegekben futó, lógó villany-, telefon- és kitudjami vezetékekkel, no meg mindenekelőtt a lényeggel: az utcán élő lakosokkal.
Gyakorta kellett megfordulnom arra, kezdetben azért, mert ott volt a számomra illetékes külföldieket ellenőrző hivatal és a tartózkodási engedély intézéséhez minden alkalommal be kellet zötyögni a legmélyére a frenetikus városnézést nyújtó leharcolt brazil gyártmányú 12-es CAIO-busszal, később pedig baráti látogatások vittek a negyedbe. (Ezt a 12-es járatot egyébként szívem szerint átminősíteném Hop-On Hop-Off Busszá, ugyanis a nyugat-bejrúti Hamra-negyedtől a kellemes déli előváros Khaldéig utazva gyakorlatilag teljes metszetét meg lehet tapasztalni a bejrúti városszerkezetnek és az ahhoz tartozó társadalomnak. A program címe ez lehetne: "A Közel-Kelet Svájcából az urbanisztikai pokol legalsó bugyrain át a mediterrán napfénybe.")
De vissza Buruzshoz. Eredetileg palesztin menekültek laktak itt Felső-Galileából, szokás szerint eredeti városaikról elnevezett utcácskákba tömörülve, hektikusan építkezve. Aztán a hosszú polgárháború (1975-1992) alatt errefelé is súlyos harcok voltak (több etapban is), és a lakosság összetétele megváltozott. Főként Dél-Libanon több fázisú (1978 majd 1982) izraeli megszállása után síita családok ezrei költöztek a környező dél-bejrúti területekre, így a Burudzsba is, amelynek társadalmi összetétele azóta vegyes.
Politikai értelemben - a hagyományos palesztin forradalmi szervezetek hanyatló hatása mellett - egyértelműen a Dél-Bejrútot uraló Hezbollah befolyása érvényesül elsősorban a Buruzsban. A negyed már csak elhelezkedése folytán is fontos a síita szervezetnek: a Hezbollah központi negyedeit (Háret Hreik, Szfeir, Bir Abed) választjan el a bejrúti nemzetközi repülőtértől, így annak ellenőrzése alapvető fontosságú a számára.
Nem véletlen, hogy itt történt súlyos merénylet csütörtökön. Az eddigi legvéresebb a hosszú polgárháború óta eltelt csaknem negyed évszázadban. Két öngyilkos merénylő az eddigi adatok szerint negyvenhárom ember életét oltotta ki, s több mint kétszázötvenen megsebesültek. A támadást az Iszlám Állam vállalta magára - nem mintha bárki is kételkedett volna abban, hogy dzsihádista terrorszervezetek vették volna célba újból a Hezbollahot.
A síita szervezet az Aszad-kormányzat melletti szíriai katonai szerepvállalása miatt már eddig is deklarált célponttá vált a dzsihádista csoportok részéről. A támadás súlyosságához kétség sem fér, de nem egyszeri akcióról van szó. A Hezbollah az utóbbi két évben többször is volt szélsőséges szunnita csoportok célpontja. 2013 augusztusában a szervezet által ellenőrzött negyedek egyikében (al-Ruvajsz) autóbomba robbant 27 halottat és 336 sebesültet követelve, majd ugyanezen év novemberében a bejrúti iráni nagykövetség (a Hezbollah-Irán közötti koordináció egyik központja) elleni támadás járt 23 halottal és 150 sebesülttel. Tavaly pedig további bombák robbantak a dél-bejrúti síita elővárosokban.
Az akkori támadások után a Hezbollah a libanoni hadsereggel és a csendőrség erőivel szigorú ellenőrzést vezetett be a negyedekbe vezető utakon, amelyek során átvizsgáltak valamennyi bejutni szándékozó járművet. Bár a legbelső részeken (Háret Hreik) továbbra is erős maradt a kontroll, a szoros ellenőrzés mára a szélső negyedekben - mint például a Burdzs al-Barádzsna - enyhült, nem véletlen tehát, hogy most itt történt támadás. (Egyébként a robbanás 200 méterre volt a Raszúl kórháztól, amely a Hezbollah által működtetett egészségügyi hálózat egyik csúcsintézménye.)
Várhatóan most újra megerősítik az ellenőrzést a Buruzs környékén is. Szükség is volna rá, ugyanis a dzsihádista terrorcsoportok nem csak a Hezbolah ellen aktívak: Észak-Libanonban is több támadásuk volt (al-Qubba, Tripoli) és amennyiben a helyzet tovább eszkalálódik a cédrusok árnyékában is, a libanoni helyzet destabilizálása céljából fontos infrastrukturális célpontok is szóba jöhetnek. Mint például a repülőtér, vagy az oda vezető, a Buruzs mellett elhaladó, a polgárháborúban igencsak sok eseményt megélt Rue Aerodome környéke.
Haszan Naszralláh Hezbolah-főtitkár támadásokra reagálva három lehetőséget vázolt fel a jövőre nézve: "vagy megadjuk magunkat az asszonyok és lányok meggyalázóinak és gyilkosainak, vagy elfogadjuk lúzer helyünket a világ országai között, vagy még nagyobb erővel folytatjuk a harcot, mint az elmúlt négy évben".
A válasz, a társadalmi reakció elég egyértelmű lesz.
