Kis kitérő, egy aktuális szíriai-libanoni eseménysorozat miatt.
A tíz napja újabb merénylet történt Damaszkusz síita zarándokhelyeinek közelében. Egy libanoni síitákat szállító buszt robbantottak fel a város déli részén, útban az ott található Zajnab-mecset és mauzóleum felé. A zarándokokat nem először érte véres inzultus. Az utóbbi hónapokban megszaporodtak az ilyen típusú támadások. Most hat halálos áldozatot követelt a támadás és csaknem harminc sérültet vittek kórházba. A támadás időzítése nem véletlen: két nappal azelőtt Haszan Naszrallah, a Hezbollah főtitkára keményen bírálta a Nuszra Front nevű dzsihádista szervezetet, felemelgetve a síita közösség szokásos vádját, miszerint a dzsihádista tevékenység felerősödése mögött Szaúd-Arábia, s közvetve Izrael és a déli szomszéddal annak katonai jelenléte idején kollaboráló Antoine Lahad-féle Dél-Libanoni Hadsereg áll. Erre jött válaszul a vasárnapi támadás.
A merényletet magára vállaló Nuszra Front és általában a dzsihádisták célja a Szíriában, de mindenekelőtt Libanonban élő nagy számú síita közösség meggyengítése. A kimondatlan cél persze e közösség teljes megsemmisítése lenne, de a dzsihádisták elsődlegesen a legerősebb síita szervezet ellen lépnének fel – a Hezbollah, mint Irán stratégiai szövetségese és az Aszad-rendszer legfőbb – azt nyíltan katonai részvétellel is – támogatója a dzsihádisták legnagyobb és legszervezettebb ellensége a szíriai-iraki frontokon.
Libanonban ezért a dzsihádisták erőteljes szervezkedésbe fogtak az elmúlt hetekben-hónapokban. A társadalmi háttér már adott. A szélsőséges iszlamisták jelenléte gyakorlatilag másfél évtizedre néz vissza, amikor Afganisztánt megjárt libanoniak és főként arab országokból érkező külföldi mudzsáhidek az ország északi részén, a Tripolitól északkeletre fekvő hegyvidéki Danníjé/al-Danníja vidékén akcióztak – kevés katonai sikerrel. A Basszám al-Kandzs nevéhez köthető Danníjé-i Csoport felszámolásának fegyverzaját barátom családi házának közeli közeli teraszán békésen kávézgatva jómagam is végighallgathattam. Az életben maradottak – miként az Libanonban szokás – a palesztin menekülttáborokba húzódtak be.
Ezt követően az akcionista dzsihádizmus az iraki háború/polgárháború eszkalálódásával párhuzamosan 2006-2007-ben erősödött fel újra, amikor a Fatah al-Iszlám (فتح الإسلام) gyakorlatilag megszállta a Tripolitól északra fekvő nagy palesztin menekülttábort, Nahr al-Bárid-ot, egyfajta iszlám állam-kezdeményt alkotva és a Libanoni Hadsereg több hetes ostrommal tudta csak kifüstölni őket. A túlélők újra csak a déli Szajda/Szidón melletti Ajn al-Halva táborba húzódtak vissza, ahol immár több szalafita és dzsihádista szalafita szervezet őrizte a lángot. Ilyenek voltak az alábbi csoportok:
• Aszbat al-Anszár (عصبة الأنصار)
• Aszbat al-Núr (عصبة النور)
• Szíria/Levante Hadserege/Dzsund al-Sám (جند الشام)
• Abdullah Azzám Brigádok (كتائب عبدالله عزام)
• Zijád al-Dzsarráh Egységek (سرايا زياد الجراح)
• Fatah al-Iszlám (فتح الإسلام)
A dél-libanoni dzsihádista jelenlét mellett egyre szignifikánsabban mutatkoztak csoportjaik az észak nagyvárosában, Tripoliban is, ahol a szalafita irányzatnak évtizedek óta jelentős társadalmi támogatottsága van. Különösen a város három, hegyvidéki negyede említendő itt meg: az Abú Szamrá, a Báb al-Tabbána és – részben – az al-Qubba.
A szíriai polgárháború eszkalálódása nyomán hamarosan a határvidéken is megjelentek csoportjaik, át-átcsapva a pontosan sehol meg nem rajzolt határvonalakon. Először az Észak-Bekaa-völgyet érintő al-Quszajr környéki harcok lógtak be libanoni területre 2012-ben. Komolyabb következménye azonban a Középső-Bekaa keleti határvidékét, majd mélyebb területeit érintő Arszál környéki harcok jártak. Azóta a dzsihádisták – elsősorban a Nuszra Front és az Iszlám Állam – már a Bekaa-völgy belső területein, esetenként pedig fővárosban és Tripoliban is akcióznak.
Ezzel együtt – véli helyi elemzők – az Iszlám Állam és ts.-i egyelőre még „csak” az építkezés fázisában vannak. Ami viszont látható: az IÁ arra törekszik, hogy logisztikai bázisokat hozzon létre Libanonban. Ez egyrészt jelenlegi szíriai és iraki tevékenységét támogatná, részben pedig visszavonulási bázisokat jelentene egy esetleges szomszédból való kiszorulás esetén.
A dzsihádisták észak-libanoni (Tripoli) toborzó-bázisai jelenleg alapvetően két tevékenység folyik: fiatalok ideológiai felkészítése szíriai és iraki harci tevékenységre/merényletekre. Tavaly július 6-án például a libanoni Abú Hafsz al-Lubnání mozgalmi nevű, az IÁ-hoz tartozó dzsihádista robbantotta fel magát Bagdadban.
Az IÁ számára komoly kihívást jelent a libanoni munkában, hogy az al-Qáida és a hálózatához tartozó Nuszra Front jóval mélyebb társadalmi beágyazódottságú a libanoni szunnita közösség tagjai körében, mint az újonnan alakult, de eddig legsikeresebb dzsihádista szervezet. A fentebb említett Abdullah Azzám Brigádok (كتائب عبدالله عزام) gyakorlatilag a Nuszra Front libanoni háttérszervezete, s régóta tevékenykedik a szunniták körében. A libanoni hatóságok 2014 elején tartóztatták le a Szaúd-arábiai Mádzsid al-Mádzsidot, aki az Abdullah Azzám Brigádok tagjaival akarta felrobbantani Irán bejrúti nagykövetségét. Mádzsid al-Mádzsiod nem új cserejátékos a játszmában: a libanoni hatóságok már a 2007-es Nahr al-Bárid-i konfliktus óta körözik. A Nuszra Front-tal szövetséges további, korábban létrejött szalafita csoportok:
• Abú Tháir Csoport (مجموعة " ابو ثائر "). Vezetője: Khudur Khuvajlid. Tevékenységi területe: Vádi Khálid. Hozzávetőlegesen 200 fős internacionalista csoport. Ismert tagjai: Faríd Számih (szíriai), Muhammad Khalíl (jordániai).
• Tripoli Csoport (مجموعة طرابلس). Vezetője: Huszám Abdulláh al-Szabbág/Abú’l-Haszan. Jelentős – az al-Qáida-hálózattal kapcsolaot tartó – vezetője: Kamál al-Busztání. Tevékenységi területe: Báb al-Tabbána, al-Badáví, Báb al-Ramal.
• Ajn al-Halvai Csoport (مجموعة مخيم عين الحلوة). Vezetői: Abú al-Naádzs, Naím Iszmáíl Abbász, Muhammad Aha dal-Daukhí, Haitham al-Saabí. 100-150 fős nemzetközi csoport, libanoni, egyiptomi, palesztin, marokkói és Öbölbeli harcosokból.
• Al-Qá’-i Csoport (مجموعة القاع). Vezetői: Muhammad Khálid al-Hidzsází (Szíria), Khálid Muhammad al-.Turk (Szíria), Muhammad al-Qnaisz.
Ugyanakkor az Iszlám Állam a kelet-szíriai és északnyugat-iraki olajmezők és finomítók megszerzésével nagyobb anyagi lehetőségekhez jutott, ami nem elhanyagolható jelentőségű a libanoni toborzó- és szervezőmunkát illetően sem. Kirajzolódni látszik egy tripoli hálózat, ahol az IÁ-val kapcsolatban álló dzsihádisták szerveződnek – elsősorban az itt erős Aszad-párti alavita lakosság ellen.
Az IÁ fő célja jelenleg, hogy sejtekből álló hálózatot hozzon létre Libanonban. A nagy létszámú (több száz fős) csoportok preferálása helyett (az al-Qáida-módszer a Közel-Kelet országaiban) az IÁ kicsiny, pár fős sejteket hoz létre. Emellett – mondják helyi elemzők – célja, hogy minél több állami szervezetbe bejuttassa embereit (az ott dolgozókat beszervezze). Célpontjai ugyanis három csoportba sorolhatók: a Hezbollah és az alavita közösség tagjai mellett ugyanis deklarált ellenségük maga az állam, annak civil és fegyveres szervezeteivel egyetemben.
AZ IÁ szervezőmunkáját lelassította, hogy a libanoni hatóságok 2014 auguszutusában letartóztatták a szervezet fő figuráját, a szíriai al-Quszajr-ból származó Imád Ahmad Dzsumát, aki korábban a Nuszra Fronttal együttműködő Hajnal Zászlóalj (لواء الفجر) vezetője volt, de 2014 júliusában hűség esküt tett az új kalifának, s ő lett az IÁ első számú vezetője Libanonban. Letartóztatása nagy érvágás volt a szervezetnek, de a jelek szerint lassan rendezi a sorait a cédrusok alatt. Dzsuma letartóztatása után lett az IÁ napi célpontja a Libanoni Hadsereg és a Csendőrség. Tavaly 22 libanoni katona és 20 csendőr került a dzsihádisták fogságába, akik folyamatosan fenyegetőznek azok kivégzésével. Hármat szabadon engedtek közülük, 39-et azonban a szélsőségesek végül magukkal vittek, amikor a tárgyalások eredményeképpen kivonultak Arszálból és elhagyták Libanon területét. Aztán szabadon engedték őket. Most újabb libanoni katonák vannak a fogságukban.
Ugyanis a határvidéken maradt még vagy 5-10000 dzsihádista. Plusz a tripoli, bejrúti stb. alvó sejtek.
