Amikor 2014. június 29-én az iraki Moszulban bejelentették a kalifátus létrejöttét – vagy iszlamista szempontból: újraalapítását –, a modern kori iszlamista mozgalmak fontos mérföldkőhöz érkeztek. Az szalafita ideológusok a fennálló politikai struktúrákat – legyenek azon az iszlám világban (iszlám országokban) vagy azon kívül – mindeddig a tudatlanság (dzsáhilíja), az istentelenség rendszereinek tekintették, amelyre válaszul – nagyon leegyszerűsítve – radikalizmusuktól függően két alapvető utat kínáltak: a hitetlen közösségből való kivonulást (hidzsra) és egy igazhívők által alkotott társadalom létrehozását, és/vagy az istentelen világgal, rendszerekkel való szóban és tettben manifesztálódó szembeszállást (dzsihád).
Mindkét válasz végső célja egy iszlám alapokon álló berendezkedés, iszlám állam megteremtése volt. Ezért a kalifátus de facto kikiáltása különleges jelentőséggel bír. Bármi legyen is a sorsa – akár a teljes felszámolás –, a lépés mindenképpen már megtörtént kísérlet a muszlimok közösségének, az ummának a nemzetállami struktúránál szélesebb körű (ha úgy tetszik: magasabb szintű) politikai entitásba szervezésére. Az eset hosszú távon is példa lehet az iszlám társadalom esetleges újjászerveződésére – iszlamista szempontból. S ez a szempont vonatkozhat a szoft iszlamistáktól kezdve a legradikálisabb dzsihádista szalafitákig.
Az Iszlám Állam rövid idő alatt – persze nem előzmények nélkül (lásd főleg az iraki előéletét) – működőképes hatalmi struktúrát épített ki. Ennek jelenlegi elsődleges céljai – miként a működtetés intézményei, eszközei és módszerei mutatják – két irányba mutatnak: egyrészt törekvés látszik az iszlám jog, a sarí’a maradéktalan érvényesítésére, másrészt célja a területszerző háborúk viselkedése és ezek gazdasági-, pénzügyi- és társadalmi hátterének megteremtése. Ennek megfelelően az alábbi – még igen sok ponton homályos kép – bontakozik ki előttünk.
Az állam élén álló vezető, Ibrahím kalifa a legtöbb információ szerint erős személyi hatalommal bír. Ezzel együtt a már említett PR-metódussal (ritka, jelentéssel bíró nyilvánosság előtti jelenések) eltolódás látszik a kalifa-szerep tradicionális értelmezése irányába. A kalifa nevezi ki a legtöbb állami vezető tisztségviselőt, mindenekelőtt a tartományi vezetőket (válí).
A kalifa helyettese 2014 novemberi likvidálásáig Fadl Ahmad Abdullah al-Hijálí volt. Ismertebb neve Abú Muszlim al-Turkomání, s nagy befolyással bírt az iszlám Állam vezetésében, ami igencsak érdekes. Ő ugyanis azon jelentős hatalommal rendelkező személyek egyike volt az állami struktúrán belül, aki korábban Szaddám Huszajn hadseregében magas rangú katonatisztként szolgált. (Információk szerint a Katonai Hírszerzés ezredese volt.) Mint a kalifa helyettese – s a múltjából adódóan a terület kiváló ismerője – ő volt az IÁ iraki területeinek felelős vezetője.
A kalifa felügyeletével az alábbi bizottságok végzik a munkájukat.
Súra Tanács (المجلس الشرعي). Tagjait (12) a kalifa nevezi ki. A hozzá legközelebb álló tanácsadó testület. Az államvezetéssel kapcsolatos főbb irányelveket dolgozza ki. Emellett ez a tanács felel a közszolgáltatásokért, az egészségügyi- és társadalmi ellátórendszerekért., így az iszlám szociális ellátórendszerekben nagy jelentőséggel bíró Árvák Irodája (مكتب اليتامى ) működéséért is. Vezetője: Abú Arkán al-Ámirí.
Katonai Bizottság (المجلس العسكري). Tagjait a kalifa nevezi ki; vezetője Abú Ahmad al-Alvání. Ez a szervezet felelős a IÁ általános katona stratégiájának kialakításáért, a fő támadási és védelmi irányok meghatározásáért, az egyes magasabb egységek parancsnokainak kinevezéséért, ezek humán utánpótlásának biztosításáért. Több tagja szolgált magas beosztásban Szaddám Huszajn erőszakszervezeteiben. Szignifikáns jelenlétük magyarázza - többek között – a korábbi gyors katonai sikereket, valamint a láthatóan kidolgozott stratégiai tervezést (célpontkijelölés, összehangolás).
Védelmi Biztonsági és Hírszerzési Tanács (والاستخبارات والأمن الدفاع مجلس) Felügyelete alatt áll a rendőrség, a hírszerzés, a határőrizet és a kalifa személyes biztonsági szolgálata. Ugyancsak ez a tanács felügyeli a törvények betartatását. Négy tagja is magas rangú tiszt volt Szaddám Huszajn hadseregében.
Vallásjogi Bizottság (المجلس الشرعي). Feladata az állami igazságszolgáltatás biztosítása, a bíróságok működtetése, a bírók kinevezése, a vallásjogi döntvények (fatva) kiadása. Szintén felügyelete alá tartozik a Vallásrendőrség (الدينية الشرطة), amely betartatja a vallási élettel kapcsolatos törvényeket.
Oktatási Bizottság (المجلس التعليمي). Felügyeli az iskolák működtetését, a tanagyag és metodika összeegyeztetését az iszlám alapelveivel.
Gazdasági Bizottság (المجلس الاقتصادي). Ez felel az IÁ pénzügyi bevételeinek kezeléséért. Ez a szervezet kezeli az adók beszedését, amelynek megszervezése – az igazságszolgáltatás kiépítése mellett – az IÁ talán legsikeresebbnek mondható belső tevékenysége.
AZ IÁ hivatalos szóvivője a szíriai Idlíbből származó Abú Muhammad al-Adnání al-Sámí.
Az egyes tartományok (vilája) élére kinevezett iraki kormányzók (válí) – időközbeni fluktuáció, elhalálozás lehetséges:
• Viszám Abú Zaj dal-Zubajdí/Abú Nabíl – Szaláh al-Dín Tartomány
• Nimr Abdullatíf al-Dzsabbúra – Abú Fátima – Kirkúk Tartomány
• Ahmad Muhszin Khilál al-Dzsuhajsí/Abú Fátima – Déli- és Középső-Eufrátesz Tartomány
• Ridván Tálib Huszajn al-Hamdúní/Abú Dzsuma – az IÁ határvidéke
• Adnán Latíf Hamíd al-Szuvajdání/Abú Abdusszalám/Abú Muhammad (korábban magas rangú tiszt Szaddám Huszajn hadseregében, a Katonai Tanács tagja) – al-Anbár Tartomány
• Ahmad Abdulqádir al-Dzsazá/Abú Majszara – Bagdad Tartomány
További jelentős szerepet játszó személyek:
• Saukat Házim al-Farhát/Abú Bakr Qádir – a közigazgatás felelős vezetője
• Bisr Iszmáíl al-Hamdání/Abú Muhammad – a bebörtönzöttekért és fogságban lévőkért felel
• Abdulváhid Khatmájir Ahmad/Abú Lu’ajj/Abú Alí – a Biztonsági Szolgálat vezetője
• Muvaffaq Musztafá Muhammad al-Karmús/Abú Szaláh – az állami ellenőrző bizottság vezetője
• Muhammad Hámi dal-Dulajmí/Abú Hádzsir al-Aszáfí – a tartományok közötti kapcsolatért felel
• Abdullah Ahmad al-Mashadání/Abú Qászim – az arab (nem szíriai és iraki) és külföldi dzsihádistákért, valamint az öngyilkos merényletekért felelős vezető.
Az államberendezkedés továbbra is hiányos és több ponton homályos, arra azonban rámutat, hogy tudatos és valamennyire sikeres struktúrát építettek ki. Hogy ez hosszú távra mennyire lesz elég, tekintve az eddigi mérhetetlen agresszív és brutális működést/fellépést, kérdéses. A bevezetőben jelzett hatás azonban bizonyosan érvényesül majd.
