Ma sem várhatjuk az egyiptomi elnökválasztás hivatalos eredményének kihirdetését. Ami egyébként nem is olyan nagy csoda. Egyre erősebben látszik, hogy a katonai apparátus, a hatalom tényleges ura, nem adja ki a kezéből a gyeplőt. Ez az események kezdetétől világos volt. Úgy vélem, a nagy demokratikus átalakulás prókátorai lassan felülvizsgálhatják álláspontjukat.

Az ugyancsak a Fegyveres Erők Legfelsőbb Tanácsa (SCAF) által ellenőrzött Választási Bizottság főtitkára, Hátim Bidzsátú tegnapi bejelentése szerint olyan sok a két részvevő fél által benyújtott panaszok száma, hogy ezek ellenőrzése hosszabb időt igényel. A SCAF mindenesetre már felfüggesztette a néhány hónapja több mint kétharmados iszlamista többséggel megválasztott parlament működését is – biztos, ami biztos.

Bizonyára sokáig tart a két jelölt által benyújtott cirka 410 (Safíq: 230, Murszí: 180) panasz  felülvizsgálata, a SCAF lépései azonban egyértelműen arra mutatnak, hogy a várhatóan a Muszlim Tesvériség jelöltjének, Muhammad Murszínak a győzelmével járó választások hivatalos eredményhirdetése előtt nyomást akar gyakorolni az elmúlt hónapokban mind a törvényhozást (parlament), mind az elnöki rendszerből adódóan a végrehajtó hatalmat (köztársasági elnöki poszt) megszerző iszlamista szervezetre.

Miután a választási bizottságokban jelen voltak az MT delegáltjai, így nem tekinthetünk el Valíd Sarábí, a Testvériség szóvivőjének bejelentésétől, miszerint Muhammad Murszí a szavazatok 52%-át (13238335 voks), míg a légierő volt parancsnoka, Huszní Mubárak utolsó miniszterelnöke, Ahmad Safíq tábornok 48%-ot (12350310 voks) kapott. Ennek alapján az MT újra nagygyűlést kezdett a kairói Tahrír-téren, ami az eredményhirdetés elodázásával újból kemény tüntetésekké alakulhatnak át.

A Muszlim Testvériség győzelmének a katonai hatalom általi korlátozása súlyos következményekkel is járhat. Elsőként radikalizálhatja a szervezetet: az MT vezetőségében lévő – különböző generációkhoz köthető – irányzatok közül jelenleg az úgynevezett „negyedik generáció” a hangadó. Ők a politikai életben való teljes részvételt, az alapító Haszan al-Banná által harmadik lépésnek tekintett politikai hatalom-megragadást, azaz az elmélet gyakorlatba ültetését szorgalmazzák. Amennyiben a tényleges hatalom katonai őrei akadályozzák őket ebben, újból az „első” és „harmadik generációs” vezetők aktivizálódhatnak a Testvériség vezetésben, akik nem látják megfelelőnek a körülményeket, hogy a politika kompromisszumait megkötve részt vegyenek egy korlátozott hatalomgyakorlásban. Az általuk szorgalmazott további visszahúzódás radikalizálódást is jelenthet: ragaszkodnak a katonai védőernyő teljes felszámolásához az ország politikai vezetésében.

A katonai vezetés hatalmának prolongálása – az iszlamista erők terén – további súlyos következményekkel járhat. Amennyiben a Muszlim Testvériség – szinte megismételhetetlen arányú választási győzelme ellenére – nem tudja érvényesíteni hatalmát s kipróbálnia magát valódi gyakorlati politikai vezető erőként, megerősítheti a másik, szélsőségesebb irányzatot, azaz a szalafitákat. A Núr/Fény Párt egynegyedes választói támogatottsága már önmagában meglepetés volt, de az MT esetleges kudarca sokakat tolhat – az egyiptomi társadalomban egyébiránt széles körű hagyományokkal eddig nem rendelkező – szalafiták irányába. Ezt elősegítheti, hogy az MT-n radikálisabb iszlamisták szemében – a kétezres években a Mubárak-rendszerrel kötött kompromisszumaik folytán – már amúgy is rajta van a kollaboráció bélyege.

A SCAF tehát - úgy tűnik - játszik a tűzzel. Persze ez katonáéknál megszokott: ez a hivatásuk.