Ez egy nagy nyugat-balkáni rejtély. A kóbor kutya, mint az albán szállásterület differentia specificája. S itt ne holmi loncsos-lompos, retkes és pszichésen zavart kaffogó korcs ebekre gondoljunk. Albániában cumbájspíl mindegyikük fülében sárga billog, etetésük biztosított, a lakosság nagy empátiával van irántuk s hatalmas állami kampánnyal valamennyi jobban be van oltva, mint manapság a nyugati társadalmak egyes egyre őrültebb humán egyedei.

Magyarázat nélkül ugrok a lényegre.

Gusinje utcáin megannyi kóbor kutya. Montenegróban a tengerparti és Skodra közeli Ulcinj után itt a legmagasabb az albán lakosság aránya. Köszönhetően ez a 18. századi - az előző posztban említett - Kelmendi-klán betelepülésének. Meg egyáltalán: Gusinje és a folyóvölgyben tíz kilométerrel felette elhelyezkedő - szintén Kelmendi szállásterületnek számító - immár albániai Vermosh geográfiailag egybeforr.

Én itt többször is átléptem már a határt. S mindig affelé vágyódtam: milyen lehetett itt a határviszony mondjuk az ötvenes-hatvanas években, amikor Josip Broz meg Enver Hoxha életük teljében rázták öklüket a másik felé.

(S megint az örök visszatérés - a bejrúti emlék: a szandzsáki, ergo ex-jugó és albán hallgatók - egyébiránt testvérek az Úrban - késhegyre menő vitája a szabrai/satílai piacról a kollégiumba felhozott sültcsirke romjai felett, Coca Cola-gőzös állapotban, hogy vajon Broz tankjai értek-e volna elébb Tiranába vagy Hoxháéi Belgrádba. Ez egy olyan este volt anno az ezredfordulón Dél-Bejrútban, ami többet mondott a Balkán pszichoszomatikus viszonyairól, mint egy tucat száraz szakkönyv végignyálazása. Mindegy.)

Gusinje (albánul: Gucia) 1877 es 1913 között volt a (Novi Pazar-i) Szandzsák része. A történet avval kezdődött, hogy két éven át itt csatároztak az albán nemzeti mozgalom, a Prizreni Liga Ali Pasha Shabanagaj irányította csapatai a Marko Miljanov-vezette crnagorác nemzetiekkel. Végül a terület még oszmán fennhatóság alatt maradt.

A gusinjei családnevek ma is árulkodnak: itt ma is az albánok vannak a legtöbben. Utánuk meg a bosnyákok. (Belgrádból nézvést: a szerbül beszélő muszlimok. Podgoricából meg: iszlamizált crnagorácok.)

Mindenesetre itt is az volt a jani (vagy: Jani?), akinek legnagyobb volt... a háza.

Emeletes albán toronyházak, mecsetek és szuper kávék.

Tényleg: ez már majdnem Albánia.