Még Nedzsef.
A szeldzsukoknak sok mindent köszönhetünk. Peldául a preoszmán török építészet mesteri, letisztult, sima falú, kupolátlan, alacsony minaretes mecseteit Közép-Anatólia-szerte. Amikor 2008-ban Libanonból visszatérve végigautóztam a "szeldzsuk világot", egyik ámulatból estem a másikba. S nem csak Konyaban. Ami Ankara és Izmir között van, a turisztikailag szinte ismeretlen világ, olyannyira érdemes. Ne csak Sztambul, Alanya, Antalya meg Bodrum legyen!
Aztán a szeldzsukoknak köszönhetjük - ha lehet ezt így historiográfiailag mondani -, hogy a tizedik századi nagy síita előretörést (hétimamos, iszmáílita fátimida kalifák Egyiptomban, tizenkettes buvajhida vezírek az abbászida kalifa mellett, vagy inkabb felett, ugyancsak tizenkettes emírek Aleppóban és környéken, ötimamos zajditák Jemenben és Észak-Iránban, iszmáili qarmatik Bahreinben) megtörték, 1040-ben beözönlöttek az abbaszid kalifátusba, tizenöt évvel később pedig bevettek Bagdadot.
Mentek még tovább (lásd a bizánciaknak keserves manzikerti ütközetet, 1071), a lényeg: a szunnita iskolák, elsősorban a sáfiíja nevében fellépő szeldzsukok ismét mainstreamme tették a szunnita irányzatot.
A síitákra - megint - rossz idő virradt. A birodalom már hanyatlásnak indult, de kulturális-intellektuális értelemben még központi szerepet játszó fővárosából is számos neves síita vallástudós menekült el az 1050-es években.
Köztük volt a perzsa Abú Dzsaafar al-Túszí (995-1067), aki Kúfa akkori külvárosába, al-Nedzsefbe (ma ez a szerep éppen fordítva van a két város között) települt és ott nyitott vallási iskolát. Ez lett a nedzsefi hauza kiindulópontja.
Nedzsef sokáig az első számú síita oktatási központ maradt. A 13. században a mongol hódítás kellett ahhoz, hogy az iskola távozzon. Ekkor egy időre al-Hillában működött a síita felsőoktatás, hogy hamarosan hosszú évszázadokra Kerbelába kerüljön.
A 19. században Mahdí al-Tabátabáí ajatollah vitte vissza az intézményt Nedzsefbe. Mondjuk, nem függetlenül az 1800-as évek elején lezajlott vahhabita pusztításoktól.
Azóta Nedzsef a hauzák number one-ja. Közben persze felemelkedett mellé az iráni Qom. De ez egy másik történet.
Ezeken a helyeken máig hagyományosan (is) zajlik az oktatás - úgy, ahogy évszázadok óta. A tanár ül a mecsetben, körülötte a tanítványok. S megy a vita.
Tanúsíthatom, hatékony metódus.
Ps. Egy mai óra Ali imám sírja mellett.
