Международный женский день (2019. 03. 08.)
Beszéltek róla Bejrútban is. A minden ideológiára/vallásra jellemző ön-identifikáló kirekesztés nyomán: ebben is a hanyatló, erkölcstelen Nyugat nyilvánul(t) meg - mondja a közel-keleti interpretáció. E szerint a nemzetközi nőnapot jobbára nyugati fehér férfiak azért "hozták létre", hogy az első világháborúban a német császári hadsereg katonái által megerőszakolt - s ezért később saját közösségükből szociálisan kirekesztett - francia és belga nők - úgymond - hivatalosan, állami szinten kapjanak "kárpótlást" és társadalmi respektet.
Ha ez így igaz volna, akkor kijelenthetjük, hogy a 2VH is jól odatette magát e tisztelet megerősítéséhez.
xxx
Erről eszembe jut egy posztmodern nőnap Dzsúnijében.
Ezt sohasem feledhetem. Eccer meghívtak a libanoni magyar kolónia hölgytagjainak tiszteletére rendezett nőnapi bankettre. Az idő: néhány évvel az ezredforduló után. A rendező és meghívó az aktuális magyar consul. A helyszín: Les Tziganes vendéglő, Dzsúnijé/Jounieh.
Nos, e Kelet-Bejrúthoz a történelmi Nahr al-Kalb folyócska túlpartjáról illeszkedő helyről tudni kell, hogy Libanon egyik - eufemizáljunk - vigalmi negyede. Itt van a Casino du Liban, de nem csak az. Az ukrán, román, moldáv és magyar (barátkozzunk e társasággal: egyre inkább ebbe tartozunk) fiatal hölgyek egyik kemény (ha nem a fő) munkaterülete is itt található.
Én nem tudom, mennyire volt ez tudatos, de a végeredmény művészi igényű lett. Az étterem közepén úgy negyvenfős magyar-(a férjek révén részben)arab nőnapi asztaltársaság, kedélyes-nyálas pohárköszöntőkkel, a diplomatákra oly jellemző, az egyáltalán nem kivételes általános tudatlanságot elfedő kényszeredett báj-mosollyal, a női princípium magasba emelésével. Körülöttünk pedig az asztaloknál cérnavékony alulöltözött lányok és - többnyire - túlsúlyos öbölbeli férfiak táplálkoztak: energiabevitel, kemény munka előtt.
Halk zene, alattunk a Földközi-tenger kékje.
Szívemben melegség.
