1913 jó év volt. Az azt követő négy fényében különösen. Szerbia számára meg igencsak.
Az első balkáni háborúban (1912-1913) a Karađorđevićek hízásnak indult állama a fél Balkánt bekebelezte. A mai Albánia nagy részét is. (Szeretnek is a szerbek erre a - rövidnek bizonyult - provizóriumra emlékezni. Az albánok meg nem.) Durrës (Драч) lett a Durresi megye (Драчки округ) központja, négy kerülettel (срез): Durrës, Tirana, Elbasan, Lezha.
Már éppen rendezkedett volna be a szerb adminisztráció, amikor tavasszal kitört a màsodik balkán háború, amely aztán elvitte a szerbektől az albán szerzeményeket (is.).
Durrës lett - Vlora - után Albánia fővárosa. 1914 márciusában meg is érkezett az új uralkodó, I. Vidi herceg. Eredeti nevén Wilhelm Friedrich Heinrich, a Wied-Neuwied-családból.
Ezeket az importált balkáni uralkodókat mindig is imádtam. A kedvencem máig a "bolgár" Szakszkoburggotszki/Сакскобургготски (Sachen Coburg und Gotha) dinasztia.
Még jó, hogy nékünk végül a karót nyelt, tetkós-macsó tengerész jutott, ki lovával végigpatkóztatta a később róla elnevezett alleet. (Mondhatnók veritasosan. De nem. Nem volt jó.)
Szegény I. Vidi, már '14 szeptemberében húzhatott emigrációba. '25-ben a hercegi címe is mehetett a levesbe: jött az Albán Köztársaság.
(Persze csak addig, amíg a magyar nő(k) nagy szerelmese, Zogu pasa másként nem gondolta.)
Ps. Durrësi hangulat.
