Szép kis duett voltak. Főként az Izabella. De ne csak a nők! A Ferdinánd is megérte a pénzét.

1492 március 31-én, 87 nappal azután, hogy bevették az utolsó muszlim várost, fontos iratot szignózott a katolikus házaspár. A nevezett városról nevezve így hívták: Edicto de Granada. Vagy: Decreto de la Alhambra. Ezen nagyigényű dokumentum - többek között - előírta, hogy folyó év július 31-ig valamennyi zsidónak el kell hagynia Spanyolországot (vagy esetleg megkeresztelkedéssel mentesülni a kiűzetés alól).

Még abban az évben félszázezren katolizáltak s legalább kétszer annyian menekültek külföldre. (Signore Cristoforo Colombo brigádja is ezidőtájt - augusztus 3-án húzta fel a horgonyt, de ez a homályos történet messzire vezetne.)

Ma már tudjuk: a zsidó - és muszlim - lakosság eltüntetésével a spanyol elit maga alatt vágta a fát. Iparos és kereskedő réteg híján (ezek voltak a más vallásúak) az Újvilágból beözönlött nemesfém vásárló eszközként Németalföldön majd később Angliában kötött ki. (Már amiből nem lett katedrális. Újra és újra a kortárs Calderón: "A spanyolok a világ legokosabb népe. Tudják, hogyan kell az aranyból követ csinálni.") Az eredmény: Spanyolország - bár kezdetben a legnagyobb gyarmatbirodalommal rendelkezett - máig tartóan lemaradt a kapitalista világrend kiépülése során.

Az elűzött zsidók a szomszédos Portugáliába, Itáliába és Észak-Afrikába menekültek. (Portugáliába hiába: 1496-ban I. Manuel király követte a Katolikus Uralkodókat. Dekrétumát pedig követték a pogromok.)

A legnagyobb ibériai zsidó kontingens egyébként - II. Bayezid oszmán szultán ösztönzésére - a Balkánra érkezett. Szaloniki, Bitola, Novi Pazar volt az útvonal. 1497-ben már itt voltak Saray Ovası-ban.

Szarajevó lett a balkáni szefárd közösség központja. (Az askenáziak csak a 17. század elején jelentek meg.) 1551-ben 30-40 család lakott itt, akik 1565-ben már hivatalos engedélyt (sidžil) kaptak az oszmán hatóságoktól.

1581-ben pedig a kormányzó, Siyavuş paşa engedélyt adott imaház megépítésére. Ekkor emelték a képeken látható nagyszerű épületet.

A szarajevói (és boszniai) zsidók története hosszú és gazdag. A virágzó vallási, kulturális élet bizonyítéka a Szarajevói Haggáda. Többek között.

1941-ben tizenkétezren éltek a városban.

Mára - Boszniában - talán ezren.

Ps. Egyébiránt az oly reménytelien indult s mára totálisan befuccsolt Vatikáni Zsinat hatására Róma úgymond "szimbolikusan"; visszavonta a Granadai Edictumot. Még jó, mondhatnánk, ekkor már száz éve újból élhettek zsidók spanyol földön.

A gesztus így - eső után köpönyeg. Vagy napsütés után 50+os faktorú naptej.

Vagy: álszentség.