Sevilla
Idézek kedvencemből, Doromby Endre "Spanyolország" című - egyébként kiváló - útikönyvéből (Panoráma, 1982): "A XIX. századtól a spanyol munkásmozgalom egyik fontos központja. Itt tartották meg 1932-ben a Spanyol Kommunista Párt IV. Kongresszusát. A várost már a polgárháború elején elfoglalták Franco csapatai, de az egész polgárháború alatt az ellenük vívott partizánharc támaszpontja volt."
Ez az! A rátarti kommunisták.
Ps. Egyébiránt a kilencvenes években eccer - közvetítéssel - bejelentkeztem a Panorámánál, hogy írnék ezt-azt, erről-arról. A majd' minden kolofonban ott díszelgő Borsai Lipótnénál kuncsorogtam. A reakcióból meg egyáltalán már akkor látszott: ezen a nyelven, ennek az olvasóközösségnek nem érdemes semmit.
És hol voltunk még az ezredforduló utáni általános társadalmi szedálástól - kezdve a kertévéktől mindaddig, ami ma van.
Toledo
A vandálok s egykor Kasztília majd rövid ideig Spanyolország fővárosa, alkonyatkor.
Lérida
Barça szurkolóknak - így enmagamnak is - katalánul: Lleida.
A Rio Segre és az Ebro összefolyásánál. Itt kilencven évig sem voltak a muszlimok, 800-ban, amikor Charlemagne is errefelé hadakozék, a keresztények visszafoglalták, majd a barcelonai Berenguerek kormányozták.
Olyan helyre szép katedrálisa van, hogy másodszor is megmásztam. Ezt még a nagy föld. felfed.-ek utáni gyarmatosítás indukálta "katedrálist minden városnak"-mozgalom előtt épült a romanika és a gótika határán. Pont akkor, ameddig szeretem a művészettörténetet. A reneszánsz finomkodása, a barokk brutalitása, a klasszicizmus ridegsége nem hat meg. Ami meg azután, még úgy sem.
Az óváros manapság úgynevezett "no-go-zóna". Így egész kellemes volt fel- s alá bandukolni tizenegy éves fiammal. Egy pakisztáni által működtetett döner kebab-étteremben egy tizenéve itt élő erdélyi magyarral megegyeztünk abban: Lleida jó hely.
Tényleg.
