(Az elmúlt hónapban Spanyolországban és - újólag - a Balkánon voltam. Az ott született FB-posztokat most ideszerkesztem.)
Mesterek
Szeretek hosszan vezetni. Kocsit, biciklit, talicskát. S ha közben nem előadást hallgatok, esetleg Johnny Casht, akkor gondolkodom. Például a mestereimen.
Számosan voltak, ki hosszabb távon, ki akár egy előadás erejéig. S máig ők - is - irányítanak.
Most egy olyas valakiről, akitől egy évig tanultam. Számomra ő, aki amellett, hogy a nyelvet kiválóan bírta és adta át, volt a par excellence pedagógus. Megfordultam sok ország sok felsőfokú intézményében, de a "tanító" címmel talán csak őt ruháznám fel.
Arfán al- Maszrí Damaszkuszban tanított arab nyelvet. Aki az ő csoportjába került összetehette a kezét. Nekem gátakat szakított fel. Valahol a szigora mögött mindig mindenkinél tudta, hogyan kell bánni vele.
S az utolsó órája, Dzsibrán Khalíl Dzsibránnal és Fejrúzzal - szem nem marad(t) szárazon.
Usztádz Arfán idős volt, velünk ment nyugdíjba. Több, mint két évtizede ennek. S ami az elmúlt években Szíriában történt... nem tudom, Arfán tanár úr él-e még.
Ha igen, Hafazahu'l-maulá. Ha nem: Rahimahu'lláh!
De hát mostantól majd a vandálok földjéről. Amikor hét éve másfél hónap alatt végigautóztam-kerékpároztam Spanyolországot és Portugáliát, még nem volt - számomra - fészbúk sem, blog sem. Csak az utazàs, a könyvek, a fotók. Ahogy azt kell.
Sajnos, ezt az állapotot már elvite a cica. Most màr kényszer van. Sok mindenre.
Szóval lesz Andalúzia, Kasztília, Leon, Aragónia.
Meg az arabok. Meg a muszlimok.
Természetesen.
XXX
Monákó
Még korántsem a vandálok földjén. De.
A 800-as évektől 975-ig ez a vidék is a Dár al-Iszlám része volt.
Most meg az ilyes ladikok jelképezik a jelenlétet.
A Lady Moura Nászir al-Rasíd, szaúdi bizniszmen járgánya. Nevezett úriember a Texas-Rijád tengely régi kulcsfigurája.
Éljenek a teremtő keleti befektetések.
XXX
Septimania
1986-ban végzős gimnazistákként úgy döntöttünk, KISZ osztály-alapszervezetünket átnevezzük. Az új név így hangzott: 4. bé Kis Pippin-alapszervezet.
Aztán úgy látszott ez a korafeudál - ergo: valszeg népnyúzó - frank majordomus, ki végül elzavarta az egymást immár századok óta gyilkolászó meroving dinasztiát s megágyazott Károlynak, a Nagynak, sok volt az oskolavezetésnek. Pedig ez egy akkoriban menő gimi volt; csak eléggé bolseviki. Nem értették a viccet sem.
Így lettünk egy kurta, nagyon késő (agg) kádárista évre Martin Luther King alapszervezet. Penig King Jr. tiszteletes sem volt komcsi. Bár J.E. Hoover szerint biztos az volt. Ő aztán mindenkiben észre vette a kommunistát. Lehet, hogy reggelente borotválkozás közben a tükörképében is. Be szép, daliás idők voltak ezek!
(E agg-korból lásd még ezt a legendás mondatot az akkori - s azóta sem változott - állami médiából: "Kádár János elvtárs, az MSZMP első titkárának egészsége rendben van. Az utóbbi napokban a kezén mikrosebészeti beavatkozást végeztek el." Sic! Emlékszem. Pedig akkor már javában érhetett abban a koponyában, ami - ugye - már meg sincs, a híres-neves last-speech.)
Szóval Pippin, a Kisnek az apja volt Charles Martel, magyar tankönyvben: Martelkároly, aki - mint tudjuk (?) - 732-ben Poitiers-nál megállította a muszlim hadakat s így nem lett Frankónia iszlám föld. Ezzel együtt a muszlim hadak akkoriban Párizsban is megfordultak, de ami még érdekesebb, hogy délen egészen sokáig bevackolták magukat Occitania és Provance idilli világába. (Bizonyára nem a borgazdaságok miatt. Vagy ki tudja.)
719-ben az "eredeti", azaz damaszkuszi omajjád kalifa andalúziai helytartója, Szamh bin Malik kitört a félszigetről s az egykori római provinciát, a Rhone és a Pirreneusok között húzódó Septimaniát gyorsan elfoglalta. Ekkor került muszlim fennhatóság alá Narbonne (Arbúna, 720), Beziers, Nîmes, Perpignan és Montpellier (hol most jobb hüvelykemet edzem e szöveggel). A hódítás aztán a Rhone keleti oldalára is átterjedt, a Provance-i partvidékkel egyetemben.
Aztán, a 750-es években nevezett Pippin kiszorította a muszlimokat Septimania területéről. Provance-ra azonban egy másfél évszázados muszlim uralom várt.
Nyomai máig megvannak. Például annak a csodálatos hegyvidéknek a nevében, ahol tegnap átverekedtük magunkat.
Úgy hívják: Massif des Maures.
XXX
Legyen ma reggel száraz és rövid. Mint a katalán bagett.
Az iszlám nyolc évszázados ibériai jelenlétének korszakolása.
1. A hódítás kora (710/711-755). Táriq bin Zijádtól Múszá bin Nuszajron át a damaszkuszi omajjád kalifák által delegált helytartókig.
2. Az emirátus kora (755-929). Az omajjád dinasztia egyetlen túlélőjének andalúziai biznisze; a Bagdádtól függetlenedő állam felemelkedése.
3. A kalifátus kora (929-1009). III. Abdurrahmán omajjád emír kalifává való önjelölése, al-Hakam al-Musztanszir uralma, majd az úgynevezett "Ámiríja Állam" egzisztálása.
4. A decentralizáció kora (1009-1091). Vagy ahogy a muszlim történetírás nevezi: a részkirályságok ideje (mulúk al-tavá'if).
5. Új centralizációs törekvések, az almoravida (al-Murábitún) és az almohád (al-Muvahhidún) kor (1091-1223).
6. A granadai királyság kora (1223-1492). Virágzó alkony.
S van e históriának egy kasztíliai/spanyol/katolikus olvasata is. A reconquista.
Na, asse' vót ovis farsang.
XXX
710
Mindig ezt a 711-es évszámot teszik mumussá. Hogy Táriq bin Zijád, meg hogy a Szikla róla neveztetett el: Gibraltár - Táriq hegye.
A nagy hódítás valóban ezzel kezdődött. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs egy korábbi akció.
710-ben ugyanis al-Valíd bin Abdulmalik omajjád kalifa noszogatta afrikai arab helytartóját (válí), hogy ugyan már, nehogy megálljon a fath Afrika nyugati végein. Tehát a cél: Európa.
Illetve a vizigót Hispánia. Ahol - szép germán szokásként - az előkelők éppen egymást irtották vala. Múszá szervezett egy - mondhatni - felderítő sereget, akiket mint hivatalos küldöttséget még abban az évben átküldött Dél-Hispániába.
Azért ezt a teamet nehéz lett volna egyszerű diplomáciai delegációként értelmezni, miután száz lovas és négyszáz gyalogos alkotta. Valamennyien berberek; élükön egy szintén berber harcos: Taríf bin Mulúk, a nefza törzsből.
Mit ad Isten, hol ez a csapat partra szállt, fekszik máig Tarifa városa. A hódító pioníreket mindig szívesen topografizálták.
Taríf felmérte a terepet. Találkozott a vizigót hatalmi játszma három fő tényezőjével, a regionális hadúr Juliannnal, trónbitorló Rodrigoval és ez utóbbi által likvidált Witiza gót király fiaival.
Aztán fosztogatott még egy kicsit, s visszatért Kajruánba - rapportra Múszához.
Kedvező hírekkel: sikeres akció után egy évvel Múszá már küldte is a fősereget. A körülményekről később. Most csak annyit: a nagy arab helytartónak hamarosan felhorgadt a féltékenysége a berber katonai vezetők iránt.
Nem telt el sok hónap, s mint Taríf, mind Táriq ment a levesbe.
Múszá egyedül étkezett.
(Egy darabig.)
XXX
Cliens
Az volt Táriq Múszának. A preiszlám (arab) törzsi hagyományok folytán. Amennyiben egy törzsbe kívülről csatlakozott valaki, a törzs egyik teljes jogú tagja vette oltalmába s vállalt érte felelősséget a közösség előtt. Az ilyen módon csatlakozott személy a befogadó kliense (maulá) lett.
A Próféta idejében kialakuló közösségben a mekkai társadalom minden rétege képviseltette magát. A leggazdagabbaktól a(z egyébként igen kis létszámú) rabszolgákig. S voltak nem arabok is. Mint Bilál al-Habasí, aki - miként a neve mutatja - etióp volt. Ezzel együtt Mohamed mindig hangsúlyozta, hogy a közösség tagjai között nincs különbség.
Mégis, amikor az iszlám kilépett az Arab-félszigetről és egyre nagyobb számban jelentek meg idegen etnikai elemek az ummában, más - ugyancsak negligálni kívánt hagyományhoz hasonlóan - a maulá-tradíció tovább élt. Az újonnan betért nem-arabok maulái lettek egyes arab muszlimoknak.
Mint Táriq bin Zijád Múszá bin Nuszajrnak. S egyenlőség ide, egyenlőség oda, az arab vezető féltékeny lett a berberre. Sőt, általában a berberekre. Azaz, hogy az újonnan elfoglalandó területeken (az Ibériai-fêlszigeten) ők lesznek a dominánsok.
Legott le is váltotta.
A nem-arab elemek lassan kialakuló létszámbeli fölénye végül szétfeszítette a maulá-rendszer kereteit. Ezért különösen sokat tettek keleten a a nagyszámú perzsák és más iráni elemek.
De.
A hagyományok azért vannak, hogy tovább éljenek. Számos arab szociológus foglalkozott már vele (perzsa-síita oldalon meg - természetesen - axiómaként tanítják), hogy az Arab-félszigeti társadalmakban a törzsiséggel együtt a további évszázadok során is fennmaradt a maulá-szisztéma.
Mindmáig. S ez a szaúdi politikai gondolkodásban élő tradíció. Máig mauláként (tsz: maválí) tekintenek minden nem-arab etnikumú, nem félszigeti, noch dazu nem szaúdi muszlimra. S ez a nézőpont a nemzetközi interakcióikban is megmutatkozik.
Államok szintjén is.
Szép napot!
Kép: A cartagenai parasztelosztó. Gyk: buszmeg.
XXX
Tárik
710/11 és 715 között volt a fáklyásmenet.
A muszlim hadak Táriq, Múszá s legvégül Abdulazíz bin Múszá vezetésével felszámolták a vizigót államot. Északon majd' a Pireneusokig, nyugaton a mai Közép-Portugáliáig jutottak. Kezdődhetett a stabilizáció kora.
Az utolsó nagy hódító, Abdulazíz, Múszá bin Nuszajr fia volt az első helytartó (válí). Ez egy majdnem fél évszázados időszak volt, aminek kezdetén a vandálok földje, al-Andalusz még csak a Kajruánból kormányzott Afrika/Ifríqíja tartomány egyik külső területének számított, amelynek helytartóját az afrikai válí nevezte ki.
A központ három évig Sevilla volt, majd 718-ban Cordoba lett. Egy évvel később a konszolidáció jeleként már a damaszkuszi kalifa nevezett ki helytartót.
A nyolcadik század közepéig jelentős iszlamizáció történt, ami elsősorban berber és - kisebb részben - arab betelepülést jelentett. Emellett az előző évszázad káosza után - bizony itt is: a római alapokon - megkezdődött a gazdaság, a közigazgatás rendezése és egységesítése.
Amikor 755-ben ide érkezett egy arab nemesúr, minden készen állt arra, hogy a régió önálló életre kelljen.
Ezt az ifjú gentlemant úgy hívták: Abdurrahmán bin Muávija bin Hisám. Ő volt az abbászidák által elűzött omajjád dinasztia egyetlen túlélője.
A vérfürdőből sikeresen elhúzta a belét és itt kezdett új életet.
Mondhatni, sikereset.
Kép: Almería vára, tegnap déli hőben. Végig kitartott: egy kis intermezzót leszámítva csak Granadával egy időben foglaták el Los Reyes Católicos. (Ferdinánd és Izabella. Igen, a Sigurney Weawer.)
