iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Zsidók Kuvaitban 3

2018. február 11. 11:22 - politics&islam

 

Az arab források írják: a kuvaiti partokon élő zsidó közösség tagjai nem foglalkoztak halászattal, gyöngyhalászattal és tengeri áruszállítással. Ebben azért sok új információ nincs. Hagyományosan a kereskedelmi ügyletekben szálltak be, valamint néhányan a kézművesiparban dolgoztak.

Bár néhányan a gazdasági elithez tartozónak tudhatták magukat, mint a már említett Salih Sassoon Mahlab, George Sassonvagy Menashe Eliyahu, a többség a lokális középosztályhoz tartozott. Ők elsősorban pénzátutalásokkal és -váltással valamint aranykereskedelemmel foglalkoztak. Az előbbi üzletágban vezető szerepet vitt a Közel-Kelet számos országában üzlettel (és rokoni kapcsolatokkal) bíró Kohen-család, különösen a Kuvaitban élő Menashe és Bahreinben élő fivére. A kereskedelemben központi szerepet egy baszrai zsidó üzletember játszott: Shafiq Adas szerteágazó, a mai Kuvaitra is kiterjedő hálózatot irányított. Az arany-bizniszben a világ számos pontján felvásárolt aranyat helyben munkálták meg és kereskedtek vele Szíriától a britek által ellenőrzött Indiáig; elhanyagolhatóbb mértékben pedig a helyi arab/beduin piacon. Amikor pedig a húszas-harmincas években a Hindusztáni-félszigeten 20%-kal nőtt az arany ára, és a brit hatóságok korlátozni igyekeztek a külső szereplők aktivitását az aranypiacon, a kuvaiti és dél-iraki aranykereskedők – arab hajósokkal együttműködve – csempész-útvonalakon jutatták be áruikat az indiai piacokra.

Később Manashe Kohen – kuvaiti központtal – nyugati kereskedelmi láncolatot épített ki: Londonból és Svájcból érkezett az áru két Libanonban élő szíriai muszlim kereskedő, Muhíddín Qazzáz és Árif al-Szabbág közvetítésével, amelyet aztán ő és másik híres régióbeli társa, a Bahreinben élő Abraham Nunu juttatott a továbbra is jelentős haszonnal kecsegtető indiai vásárlókhoz. 

Sassoon más ágazatban is jelen volt: a brit jelenlét alatt kibontakozó, a Szabáh-család által vezetett entitás gazdasága számos téren igényelte a beruházásokat. Sassoon alapította az első korszerű malmot (1907) majd az ugyancsak első jéggyárat (1914).

A kezdetleges infrastruktúra fejlesztésében is fontos szerepet kapott a helyi zsidó közösség. 1946-ban az útépítésekben kapott koncessziókat Yusuf Yaqob Kuvaiti, bár részvétele a stratégiai ágazatban nem volt hosszú életű, a negyvenes évek végére már az arab/muszlim beruházók kiszorították a szektorból. (Nem függetlenül Izrael Állam megalakulása és az első arab-izraeli háború bekövetkeztétől.)

Emellett a birkabőr-export is fontos színhelye volt a zsidó kereskedőknek. A kivitel Európába, elsősorban Oroszországba majd a Szovjetunióba (!) irányult. Ennek kuvaiti oldalán – Ahmad al-Szabbáh sejktől kapott engedéllyel Abbas Allof volt, szintén iraki származású zsidó üzletember. A már említett Yahya Afgani 1948-ig szállított birkabőrt Európába, de az üzletben részt vett az Ezra-család is. A birkabél ugyancsak nagy haszonnal járó feldolgozása és értékesítése is zsidó kereskedőknek Mubárak al-Szabbáh sejktől (1896-1915) elnyert monopóliuma volt, a húszas évektől Ezra Ulfi vitte ezt az üzletet. 

Holnap még néhány ágazatról. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr8513650288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása