Van Jazdban egy fantasztikus állapotban lévő áb-é anbár (félig a földbe süllyesztett, kupolával fedett víztározó). Szokás szerint készítettem róla egy rakás képet; mentve várják az időt, amikor a digitális jelek is elporladnak majd a tér-idő kontinuumban.
Jazdban - miként egyébként a többi közép- és dél-iráni városban is - számtalan víztározó van, de az egyik nagyon híres. Négy középkori "hűtőtornya" van; perzsául (bádgír/szélfogó).
Egyszerű építmények, négyosztatú tornyok, a szél bármilyen irányból is fúj, a friss levegő levezetődik az alsó terekbe. Kiváló légkondicionáló.
Ebben a formájában innen, Perzsia sziíéből terjedt el - többek között az Öböl innenső partján. Dubajba a 19. századtól idetelepülő perzsa kereskedők hozták.
Persze a helyi arabok kikérik maguknak ezt a származtatást; mondván ez echte helyi találmány az itt bardzsíl-nak (tsz. barádzsíl) nevezett építmény. Van hagyományosan téglából, pálmaágakból és - levelekből, de még betonból épített is.
A lényeg: ma is lehetne alkalmazni az energiazabáló elektronikus légkondicionálás helyett.
De minek? Hiszen van itt energia, kérem!
Egy ideig még biztosan.
