(Kedd estig még az Öbölben; néhány bejegyzés az elmúlt napokból és a hátra levőkből.)

Három éve Abú Dzabíban órákig elnézegettem a helyi emíri (állampolgár) fiatalok esti időtöltését. A nagy khor előtti hosszú sétányon, amelyről a plebs nézni szokta a nemzetközi parasztvakító, környezet- és tudatromboló Veres Bika repülősót, maximum a hasamig érő automobilokban arany mobiltelefonokat nyomogatva-szelfizgetve fel-alá bőgettek és lesték, ki lesi őket.

Sokatmondó.

Most ugyanez egy kicsit rurálisabb térben, az Indiai-óceán (Arab-tenger/Ománi-öböl) partján a Fudzsejra Emirátushoz tartozó Dibba strandján szlalomozik a homokban boldog-boldogtalan terepjáróval, quaddal, mindennel, amiből az egykori növények dögletes gáza árad. Például apa a kisfiával - tán tanító szándékkal.

És az óceán lehelete helyett itt az ólom és a korom.

Sokatmondó.

(Néhány kép autó nélkül és autóval.)

P.s. Én nagy kávéfogyasztó vagyok, de az éjjeli feketeleves már talán neken is sok volt. Hajnalig: motoros bőgető-verseny.

Remélem, kiderült, kinek a legnagyobb.