Mondottam magamnak, kikerülöm Dubajt; majd a végén megyek be, ha már kellően fel leszek töltődve, legyen mit lerombolni.

Mentem hát a kertek (tevetelepek) alatt, a mindenütt kivilágított autópályákon.

Az éjjeli kerékpározás az Emirátusokban nagy élmény. Például alig látni a tömérdek sittet, szemetet, mocskot. Az úton százzal húznak el a billencsek - nem túlzok - százasával. Aztán hajnal felé felbukkannak - tízes nagyságrendben - a lerobbant, kormot okádó buszok. Rajtuk "kopott fejű" (J.A.) depresszív pakisztániak, bangladesiek, ceyloniak. A rabszolga-osztály a melóba megy. Volt hangulata.

Azért volt jó/kedves élmény is. Egyszer - még az éjszaka közepén - hirtelen kiszaladt az útra elém egy csíkos hátú gazella. Sikerült szemkontaktusba kerülni vele. Aztán szomorúan konstatatálta a zsúfolt teherautó felhozatalt, még egyszer rám nézett és eltűnt a sötétben.

Jól tette.

És: a homályos képen traszparens: Al-musztaqbal jabda' min huná/A jövő itt kezdődik.

Mindig is tudtam, nem sok jóra számíthatunk.

Ps. Most Ra'sz al-Khaima. Keresem a szappant.