iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Öböl/4 - Bevez

2018. január 08. 19:18 - politics&islam

 

Katar

A hazugok ideje van. Meg a műveletleneké. Esetlegesen a félművelteké. De mindenképpen azoké, akik a kor kihívásaival szembeni képtelenségüket (hadd ne írjam - vagy de: impotenciájukat) képzelt múltra épített virtuális valóság hirdetésével kompenzálják. Ami nem más, mint nettó hazugság. De ezt ezen embertársaink már nem is tudják. S jó nekik.

Megy ez a vircsaft a Közel-Keleten is. Katar ekézése során - ismét eufemisztikusan fogalmazva - kígyó-béka előkerül. Most a sajtóban (KSA, UAE) olyan gondolatmenet indult be (hogy, hogynem szinte egyszerre valamennyi orgánumban), amelynek mentén a katari-török egymásra találást úgy diabolizálják, hogy a két "új ellenséget" a megkérdőjelezhetetlen "ősi mumushoz", azaz Iránhoz, s annak politikai rendszeréhez (!) hasonlítják. S ebbe aztán apai-anyait, az előbb mondott kígyót-békát beleadnak.

Vallásjogilag lehetetlen és politikailag is nonszensz a párhuzam, de arról cikkeznek, hogy az Ankara-Doha tengely mögött ott áll a vahhábizmus nemzetközi befolyással bíró szunnita riválisának, a Muszlim Testvériségnek a keze. S főként a szervezet "spiritus rectorának", Júszuf al-Qardáví sejknek.

A gondolatmenet szerint a Muszlim Testvériség köti össze Törökország és Katar politikai vezetését s Erdoğan és a Testvériség a politika és a vallás összekapcsolódásaként egyfajta szunnita vilájat al-faqíh, azaz az iránihoz hasonló berendezkedésű struktúra kiépítésében gondolkodik.

Nem részletezem, hogy ez szunnita oldalon miért nem reális (illetve, akik kiötölték, miért lódítanak egyszerűen), de a szunnita közvélemény (ha van ilyen) számára ütősen hangozhat.

Szaúd-Arábia, az Emirátusok, Bahrein és Kuvait Qardáví sejk szervezetét (Muszlim Vallástudósok Nemzetközi Uniója/الاتحاد العالمي لعلماء المسلمين) már felvette a terrorcsoportok listájára. Ankara tiltakozott, amit a szaúdi sajtó természetesen az előbb említett gondolatmenet alátámasztására használt. A sejk pedig továbbra is megmaradt a szunnita térfélen tevékenykedő főmumusnak.

De hát, hova ez a nagy félelem? Qardáví 92 éves. Egy magyar sztárszakértőtől tudjuk - egy másik, szintúgy koros úr minősíthetetlen minősítése kapcsán -, hogy az ilyen öreg embereknek már nincs sok hátra.

Szomorú. És borzalmas.

Visszatérve a nyitóképhez. Egy dolgot tehetünk. Behunyjuk szemünket s azt képzeljük, a Voyager 1-en utazunk. S úgy látjuk a világot, ahogy ő/az.

XXX

Habasa

Az Emirátusok külügyminisztere Kairóban tárgyal. Ezer téma; köztük kiemelten a Nahda-gát ügye.

Erről már írogattam volt; Addisz Abeba a Kék-Nílusra építi Afrika legnagyobb teljesítményű vízierőművét, ami miatt zabszem-behelyezési problémák merültek fel a vízmegosztásra háklis alsófolyás-menti országok vezetőinek körében.

Szudán és Egyiptom egyébként joggal aggódhat. A Szahara térségében a vízért kis/nagy túlzással 10000 éve (az utolsó nagy kiszáradás kezdete óta) megy a harc. Még a fáraó kori Egyiptom, Núbia, Etiópia (és Punt) között is folyt a politikai-gazdasági izmozás, pedig akkoriban maximum pár millió ember élt a régióban. Ma meg legalább 200 millió.

És a globális felmelegedésről még szó sem esett.

Szóval, Khartúm és Kairó aggódik. Csak nem együtt. Szudán, amely mindig is egyfajta "pária-állam" volt az arab hazában (magára is maradt a szecessziós polgárháborújában), az utóbbi időben Törökország felé orientálódik. Vagy pontosabban: Ankara figyelme vetül reá és Afrikára általánosságban. Így aztán Umar/Omar al-Basír elnök most az Ankara-Doha tengelyben találta magát, míg al-Szíszí Egyiptoma határozottan - már a közös ellenség Muszlim Testvériség mián is - a Szaúd-Arábia&Co. oldalvízén evez.

Erről az evezősportról konzultál most az emirátusi külügyminiszter Kairóban.

Etiópia meg vígan megépíti a gátat.

XXX

Medinai történet

Van Larnacában egy könyvesbolt. (Nekem majd' mindenütt van.) Szerettem oda járni Bejrútból. Mondhatni, ami a libanoni fővárosban nem volt meg, a kis dél-ciprusi (törököknek tetszhető terminus) városban megtaláltam.

A mumus Törökország - no meg az úgynevezett Kuzey Kıbrıs Türk Cumhuriyeti - közelsége mián mindig is jó volt a felhozatal az 1VH közel-keleti eseményeiről szóló művekből. Az ott zajló eseménysorozat ugyanis sokkal több annál, ami a szegényes nyugati (magyar?) közműveltség (van ilyen?) része. Hogy Gelibolu/Gallipoli és Mustafa Kemal, meg Balfour és Arábiai Lawrence. Esetleg Allenby. Rémségesen izgalmas dolgok történtek Nagy-Szíria további vidékein, az észak-afrikai sivatagokban, Irakban, Jemenben, máig hatóan a kurd területeken s az Arab-félsziget számos pontján.

David Lean örökbecsű hát-ez-sosem-ér-véget filmjében Arábiai Lawrence ellenfeleit a nyugati (és arab) narratíva szerint vérnősző cégéres perverz gazembereknek állítja be. S ez a törökökről kialakított súlyos sztereotípia máig tartja magát.

Most például az Egyesült Arab Emirátusokat ugrasztotta össze Törökországgal. Kezdődött az egész avval, hogy néhány napja Abdulláh bin Zájid/Zayed sejk, az Emirátusok külügyminisztere Twitter bejegyzésben inszinuálta Fakhreddin/Fahri pasát, az oszmán birodalom tábornokát.

Nevezett katonai vezető rendkívül érdekes s ritka hosszú katonai (és politikai-diplomáciai) karriert felmutatni tudó személyiség volt. Miként barátja, Mustafa Kemal, ő is a Balkánon (Rusçe/Rusze, a mai Bulgáriában) született, aztán katonai iskolái után végigtevékenykedte az oszmán birodalom valamennyi késői konfliktusát. Ott volt Líbiában és a balkáni háborúkban, Gelibolunál M. Kemallal, aztán 1916 és 1919 között ő volt a medinai helytartó. S mint ilyen, keményen fellépett a Huszajn mekkai seríf-vezette - s Lawrence ezredes obszerválta - arab lázadás ellen, védvén a Damaszkusz-Hidzsáz vasútvonalat (sikertelenül). És mindeközben - mellékesen - kirabolta Medinát.

(Hogy ezt az impozáns karriert gyorsan kibővítsem, hozzátenném, hogy miután a britek lesittelték és Máltára száműzték - engem is űzzenek szám Máltára a britek! - 1921-ben visszatért az alakulófélben lévő Törökországba s máris Mustafa Kemal hadseregében nyomta a görögök, a franciák és az olaszok ellen. Ezután szolgált nagykövetként Kabulban, s csak 1936-ban, hatvannyolc éves korában,mint háromcsillagos tábornok ment nyugdíjba. Még a 2VH-is megérte, igaz azt már fotelból követhette. 1948-ban halt meg.)

Visszatérve a mai konfliktushoz. A emirátusi külügyér tehát elhordta mindennek Fahri pasát, mire Ankara felhorgadt. A néhai tábornok az oszmán kort egyre inkább felmagasztaló Erdoğan-kormányzat számára nemzet hős - úgyis, mint szultáni katonai vezető s úgy is, mint a modern (kis paradoxonnal: a laikus) kemáli Törökország hadseregének egyik felépítője. Akit nem kritizálunk. S főként nem feketítünk be.

S Ankara részéről igazi "regionális" válasz készül: a török kormány mindezek után átnevezné azt az utcát, ahol az Emirátusok nagykövetsége áll. Természetesen Fakhri pasa utcára.

(Egyébként meg, miért ne. A képviselet címe eddig az volt: Galip Erdem Caddesi 610. Sokak numarası 13. Ez a 13. köz lenne a Fahri paşa sokağı. Ettől megnyugodnánk. Vagy nem.)
Ps. Persze ez a vihar a biliben sokkal komolyabb dolog. Része az Öbölben (és általában a Közel-Keleten) folyó szunnita hatalmi harcnak. A Szaúd-Arábia és szövetségesei (köztük az Emirátusok) által ekézett Katar legfőbb szunnita szövetségese Törökország. Az efféle kis történelem-értelmezési konfliktusok is a regionális hatalmi játszmák részei.

XXX

(Nagyon) kis színes.

Az Egyesült Arab Emirátusok kormánya 9 filsszel emeli a benzin adótartalmát. Hajaj, mostantól nem 2,15, hanem 2,24 dirham lesz benzin literje. Ami annyi, mint 0,61 USD. Azaz 156 aranyforintok.

Kár, hogy a bringába nem kell üzemanyag.

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr8413559683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása