Ez Taiping másik - maláj - neve. De a város akkor is kínai. Olyannyira, hogy a szinte csak kínai étterem/kifőzde mellett alig találtam a kedvemre való tamil vendéglátóipari egységet. (Mert ebben a nagy konyhai - és más aspektusú - multikultiban én a dél-indiai kaját prefrálom. Persze a többi is jöhet, egészen addig, amíg el nem megyek Lumpurban a szír sávarmáshoz.)e
Itt már Ipoh előtt megkezdődött az ónbányászat, így a város volt előbb Perak közigazgatási központja. Itt épült meg 1885-ben - természetesen brit felügyelettel - az ország első vasútvonala Kuala Sepetang/Port Weldig - hogy a lehető leggyorsabban leszállíthassák az ónércet a tengerig.
A britek 1883-ban itt hozták létre első malájföldi angol nyelvű iskolájukat, a VII. Edward Schoolt. Ma estefelé a kikiabáló gyerekek beleillettek volna egy Sherlock Holmes-filmbe. A mádik nagy angol suli, az 1915-ben alapított St. George's School előtt rozoga kocsikban várták eszes (és szerencsés) gyermeküket a nörszök (vagy a szülők).
Érdekes, hogy ez a keleti (egyesek szerint kappadókiai, mások szerint szír, a libanoniak szerint meg természetesen libanoni) krapek, a Gyuri, milyen népszerű volt/van sokfelé. Volt, amikor a keleti népek még magas polcra is kerülhettek a nyugati birodalomban. Még akkor is, ha vallásilag nem voltak kompatibilisak az aktuális mainstreammel. (Az más kérdés, hogy a végén - "nyugati" módon - meglehetősen sokat likvidálták közülük. De így pattanhatott fel nevezett Györgyünk Jurassic Park-védőszentnek szerte a világon, meg iskolatáblának.)
Aztán itt adták ki az első malajziai napilapot, hetilapot (Seri Perak), de még az első tamil újságot (Perak Varhamani) is.
Ami régi épület maradt (szép számmal) vagy a Középső Birodalom városait idézi, száz évvel ezelőtti állapotukban, vagy a brit kolonializmust. Ilyen a kormányzói palota viktoriánus tömbje, amelyet 1897-ben F. Caulfield, a helyi Közmunkatanács (itt is volt ilyen) főépítésze tervezett. Vagy az angol-indiai stílusú, egykor helyi kereskedő tulajdonában lévő, majd a japán megszállás alatt a Kempeitai, a rettegett katonai rendőrség központjaként üzemelő mostani Hotel Peking.
S végül vissza a tamil étteremhez. Kiváló volt.
