Olvasok itt egy háromszázoldal+ötperces könyvet. (Ezt a jelzőt oly "művekre" aggatom, amelyek háromszázakárhány oldal után öt perc alatt mennek ki az ember fejéből. Szerintem kell ez is, lazítja az agysejteket. Nem lehet mindig Nietsche vagy Hamvas Ez utóbbi tényleg nem lehet. Mindegy. A múlt héten a Balkánon egy Háy Jánost olvastam, visszafelé meg egy másik könyvét hangoskönyvködtem végig. Meg a Parti Nagy-meséket, többedszer. Csak, hogy mindenki megnyugodjék.)
Tehát. J.R.Dos Santos (a portugál Dan Brown, jaj): "Vaticanum, Az ősi prófécia". Már a cím is durva. S nem is erről lesz szó. Hanem egy másik könyve kapcsán valami egészen másról. Eddig kilenc (!) "műve" jelent meg magyarul, képben vagyok, olvastam valamennyit. Köztük pár éve "A 632-es kódex". Ez azzal az elmélettel operál, hogy Kolombusz Kristóf, kinek gyökerei körül valóban számos kérdés van, portugál zsidó származású volt. Ezt "fedezi fel" a "mű" főhőse, Noronha professzor, ki - mit ad isten - egy portugál kriptológus. Mennyire eredeti!
De az tény: a 15-16. század kiemelkedő spanyol és portugál történelmi személyiségei közül számosan kerültek ki a törvényileg hivatalosan az Ibériai-félszigetről kiűzött és vagy az inkvizíció által meghurcolt és kiirtott zsidó közösségek tagjai közül. Jöhetnénk itt éppen e rettenetes folyamat egyik zászlóvivőjével, a - bár nem első generációs - neofita keresztényként irgalmatlan inkvizítor hírében álló Tomás de Torquemadaval.
De az a személy, aki ezt a szigetet elsőként betelepítette s lett Madeira első kormányzója, valóban egy híres zsidó család leszármazottja volt.
A hangzatos (bár az Ibériai-félszigeti nevek közül melyik nem az?) nevet viselő João Gonçalves Zarco (az egyszerűség kedvéért a későbbiekben: JGZ) a híres Tengerész Henriknek volt a kapitánya. (Erről a Henrikről még írnék.)
Szóval, a korai portugâl felfedezések fő-főkoordinátora küldte JGZ-t Madeirára, kolonializációs céllal. 1424-ben meg is alapította a várost, ahol most írogatok s lett a sziget déli felére kiterjedő Funchal Kapitányság vezetője.
Az akkor 35 éves JGZ-nek megadatott, hogy ne csak befejezze fő művét, hanem élvezze is: még 47 évig élhetett az általa alapított városban, amely akkor a portugál gabonatermesztés egyik új, stratégiai bázisa lett. (Később jött a cukornád, majd a máig tartó bor-konjunktúra.)
JGZ családja igencsak illusztris volt. A Zarco Liszabon és Santarem nevezetes zsidó családja volt, udvari orvosokat, költőt (Jehuda Zarco), politikusokat adtak a portugál történelemnek - a kikereszteltetés után is. A legtöbb forrás szerint JGZ ebből a családból származott.
S a portugál történelmi legendárium szerint ő volt a - anyai részről - Cristobal Colon nagyatyja.
Még akár így is lehetne. Bárhogy is, ez a potenciális sok/többgyökerűség önmagában is szép.
