(Az elmúlt napokban Szerbiában és Montenegróban tett utazás néhány fb-bejegyzésének utánközlése.)
Ismét Novi Pazarban. Este, esőben. De.
Az egykori híd-szandzsák központjában. Mert a terület a város Isa-Beg Isaković általi 1456-os alapítása óta fontos összeköttetést jelentett a 15. század végétől egyre inkább iszlamizálódott Bosznia és az ugyancsak az iszlám útjára lépett észak-albán szállásterületek között. A korábban itt élő szerbek nagy része fokozatosan északra vándorolt (itt volt a kora-középkori szerb államiság egyik központja, Raš, amiről legutóbb ezt megelőző utamon írtam), egy részük pedig az erre is előforduló albánokkal együtt felvette az iszlámot. Ezzel a muszlim többségű vidék elvágta a közép-szerbiai (šumadijai) szerbeket a montenegrói hegyek középső és déli fertályán élő ortodox hittestvéreiktől.
A Novi Pazar-i szandzsák közigazgatásilag évszázadokon keresztül Boszniához tartozott (kezdetben a boszniai mufti székhelye is itt volt), majd nemzetközi jelentőségre akkor tett szert, amikor az 1870-es években a Monarchia szemet vetett Boszniára.
Erről majd többet. Most a szokásos beköszönő-csevap után pihenés. Laku noć!
