Ománban a holdtölte, bármerre is találja meg az embert, lenyűgöző. (Ha figyelemmel élünk, akkor egyébként mindenhol.) Tavalyelőtt Rusztáq/Rustaq-ban a hegyek túloldalán, tavaly - mint annyiszor írtam - az óceánparton, most a Dzsabal al-Khadar alatt, a Vádi Bani Khálid bejáratánál. Ülök a sátor előtt, vacsorázom, nézem a holdfényben fürdő hegyeket.
Nem írom tovább, mert giccs lesz belőle.
Nézegessünk inkább ománi várakat. Mondjuk e kettőt. A Jaalan Bani Bu Ali-it és a Jaalan Bani Bu Haszan-it. Az előbbi a romos, az utóbbi a szépen restaurált. Részei voltak a 16-századtól a tengerparti és hegyvidéki ibádita imamátust a sivatag felőli támadásoktól óvó "végvárrendszernek".
Ez a tengerparttól húzódott egészen a mai Omán nyugati végéig. Másodszor - alaposabban - meózom végig őket.
