Ahogy az Ománban egy kis várostól elvárható, oázis, vár, mecset, faladzs.
A névhez; magyarul annyit tesz, mint Banánkút.
A várhoz; a Dzsabal al-Akhdartól délre futó erődítmény-láncolat része. Ez a várrendszer (hirtelenjében: al-Khandaq, al-Hilli, al-Ma'múr, Ibri, al-Dríz, Bahla, Nizwa, Birkat al-Mawz, Izki, Ibra, al-Mintirib, Ja'lan Bani Bu Haszan, Ja'lan Bani Bu Ali) húzódott Omán két történelmi régiója, a tengerpart (Maszqat-Szohár) és a belső sivatagos-félsivatagos világ, a tulajdonképpeni Omán között. Az északot védte a déllel szemben. (A harmadik régió, Dzufár/Zofár túl messze volt délen, ott a sivatag a természetes határ. Pedálozva tanulhattam meg.)
A mecsethez; miként a kapufelirat tanúskodik róla, a 17. században építette az egyik Ja'rubi-dinasztabeli uralkodó.
A faladzshoz; a hegyből ki- majd levezetett víz itt vígan csörgedezik. Nem mindenhol van ez így. Egyre több évezredek óta működő faladzs szárad ki. Az egyesek által megkérdőjelezett g. felmelegedés hatására most napi szinten foglalkoznak a Hadzsar-hegység déli oldalának egyik legnagyobb faladzsának, az al-Ajn-inak a kiszáradásával.
Aminek a neve annyit tesz: forrás.