Már két éve is erős kirohanásokat tettem ellene, most is tennék, de határok között maradok. Nézzük gyorsan a ma - úgy tűnik, egyre több helyen - újra nopíszí környzetvédelmet.

Amikor két éve itt jártam, éppen valami világkonferencia volt, az-emirátusok-a-21-század-legmodernebb -országa-szerű lózung-szagú címmel. Mindenütt nagy kivetítőket helyeztek el, ameleken visszaszámoltákbaz idő, mikor kezdődik az új éra... És ott voltam még, amikor kezdődött.

Hogy most már energiatakarékosság, meg napelem, meg környezettudatosság.

No, ez utóbbi van. A környezet és a tudatosság közötti kapcsolat úgy mutatkozik meg, hogy tudatosan rombolják az tovább.

Például nem értem, hogy amikor melldöngetés folyik, hogy itt van a világ legmagasabb építménye, szállodája, mittudomén, mé' nem dicsekednek a világbajnok - most már, tudjuk, környezettudatos - szeméttelepeikkel.

Dubaj csudavárosa mellett, a szépnevű 66-os út mentén magasodik az egyik. (Érzésem szerint a legnagyobb. Vagy legalábbis remélem, mert ha ettől is van nagyobb, befalcolok.) Ez a sivatag peremén, hol az uralkodó széljárás mindig a tenger felől fúj s viszi a szennyet a homokdűnék felé, pompázatos ötlet. És miként az alább csatolt képeken látni, már jó magas induló pozícióból repülhet a mocsok.

Környezettudatosan.

Most olvastan, hogy a dubaji emír megint kitalált valamit. (Ha a hír így kezdődik, biztosak lehetünk abban, hogy valami nagyon rossz dolog készül az unokáink számára.) A tengerparti csodaváros és az ománi határon fekvő al-Ajn között felépítik a világ leggyorsabb, legminden kapszulás gyorsvasútját.

Ez még hiányzott! Szerintem azért van szükség rá, hogy a 66-ost csak a szemétszállító billencsek használhassák. Mert belőlük egyre töb van A Dubaj-szeméttelep 25 kilométeres szakaszán 133 (!) előzött meg. A szembeforgalomban közlekedőket nem számoltam.

Jó volt átlépni az ománi határt. A határváros, Alburaimi amúgy is decens hely.

Egy kicsit Mos Eisly-s.