Bejrútban a legjobb időtöltés valahol leülni egy kávézóban - kezünkben egy napilappal. Ezt csinálja az átlag libanoni (muszáj írnom: férfi) és ezt csináltam én is. Jó a kávé. Jó a sajtó.
Arab viszonylatban mindenképpen. Libanonban egészen széles pluralitás jellemzi a médiát. Vagy hát eddig az jellemezte. Ez adta/adja az ország létező szabad szellemiségének egyik alapját. S ez még ma is így van, de a lehetőségek - miként sokfelé az átalakulóban lévő média-piacon - itt is folyamatosan szűkülnek.
Most például megszűnik egy napilap. Egy, a legnagyobbak közül. A szerkesztőség értesítette olvasóit, 2017 január 3-án fog megjelenni az al-Szafír (السفير) utolsó lapszáma. Negyvenhárom éves történet ér véget.
A lap a libanoniak emlékezetében (és csak ott) aranykornak tartott polgárháború előtti korszak utolsó etapjában született. 1974-ben már minden eresztékében ropogott a rendszer. A palesztinok és a keresztény falangisták között már folytak a háború előcsatározásai. Az országban - mint történelme során mindig - jelen volt valamennyi nagy- és középhatalom, mindenki kiépítette a saját klientúráját a libanoni politikai-gazdasági életben - és a sajtóban.
A később erős politikai véleményformálóvá növekedett al-Szafír például líbiai pénzből született és lett - pánarab köntösbe öltöztetve - Muammar al-Qadzáfí/Qadhafi rendszerének egyik szócsöve. Így volt ez a polgárháború éveiben, amikor a lap egész média-konzorciumot épített ki.
Az alapító Talál Szalmán később kisebb módosításokat végzett a lap profilján, s az a lap, amely az Ezredes pénzéből indult s működött, az ezredforduló után az akkor még regnáló líbiai zaímmal igencsak fasírtban lévő Hezbollah-dominálta Március 8-a Irányzat felé orientálódott.
De az orientáció - miként Libanonban szinte minden - nem jelent fekete-fehér állásfoglalást valamelyik fél mellett. Például a szíriai polgárháborúban nem állt a Hezbollah képviselte aszadista oldalon - hogy finoman fogalmazzunk.
Közben aztán bukott az Ezredes. Egy darabig a kvázi-önállóvá váló lap (és tartozékai) még tovább működtek, de egyre nagyobb anyagi nehézségekkel. Folyamatosak voltak az elbocsátások, majd jött a mostani bejelentés: mind nyomtatott, mind online formában megszűnik a libanoni sajtó egyik markáns napilapja.
És a gondok nem csak ezt a lapot érintik. Még az olyan nagy, ugyancsak külföldről pénzelt konzorciumok is bajban vannak, mint a Harírí-féle al-Musztaqbal (المستقبل) vagy a Nyugat-orientált keresztény LBC tévécsatorna. Ott is lejmenet-tendenciák láthatók.
Jómagam sokévi kemény munka után tudtam leszokni a napilapok papírformátumának olvasásáról. Úgy látszik, lassan a libanoniaknak is sikerül ez. Talán nem is baj. Így a kávézókban ismét tudnak beszélgetni egymással. És marad az isteni kávé.
(Vagy a pesszimistább verzió: mindenki a mobilján keresztül lóg majd a FB-on. És nem beszélgetnek. De kávé akkor is lesz.)
