Egy francia tábornok a minap arról értekezett, hogy oda a Boko Haram (BH) korábbi befolyása Nigéria északkeleti részén. Így is van: korábbi befolyásai zónájához képest a regionális dzsihádista szervezete valóban jelentős területeket veszített. Ahol még igen aktív, az a nigériai-nigeri-csádi-kameruni négyeshatár (az ehemalige Csád-tó vidéke) környéke, a Bosso-Giurvidig-Bajoga háromszög. A közvetlen ellenőrzésű vidékek mellett persze továbbra is akciózik Nigéria más vidékein, elsősorban a Borno tartománytól délre húzódó Adamawa államban és máshol. A területi veszteségek mellet most más problémák is felütötték a fejüket a szervezetben.
Ahogy az az ilyen csoportokban lenni szok, a vezetésben szakadás következett be. a dzsihádista webszájtokon már régóta elmélkedtek arról, hogy a BH mennyire része az Iszlám Állam - IS (الدولة الإسلامية) szövetségesi rendszerének, illetve mennyire és milyen minőségben van kapcsolat a jelenlegi szíriai központ és az északnyugat-afrikai szervezet vezetése között. Ennek mélységéről még a legelvakultabb szélsőségesek is csak finoman mertek nyilatkozni, miután a BH szinte mindenben önjárónak bizonyult. Ugyanakkor az IS valamennyi meg- és kinyilatkoztatásában a régiót sajátjaként kezelte (Nyugat-Afria Tartomány-Vilajet/الولاية الإسلامية غرب أفريقيا) - miután a BH-t 2009 óta vezető Abubakar Shekau tavaly hűségesküt tett a "kalifának".
A vezető tevékenységével azonban nem voltak megelégedve Raqqában. Leginkább azért, mert a BH saját pecsenyéjét sütögeti - leginkább az Afrikában évtizedek óta dívó gengszterhagyományok alapján. Bár a szervezet - retorikájában - a saría kiterjesztéséért szál síkra - tevékenysége inkább hasonlít egy szimplán fegyveres banda ügyködéséhez. Az utóbbi hónapokban pedig maga a vezető, Shekau távolította el az IS-től a szervezetét.
Augusztusban aztán lépett az IS: új vezetőt neveztek ki (miközben Shekau-t több alkalommal is likvidálták a harcokban, a mindig megbízható hírek szerint). Abu Muszab al-Barnawi már második generációs dzsihádista családból származik: a BH-alapító Mohamed Yusuf fia. Mint a Nyugat-Afrika Tartomomány vezetője, a szervezetet közelebb igyekeznék húzni az IS-hez. A többszörösen meggyilkolt Shekau nyomba szembefordult vele s most zajlik a belső háború a két szárny között.
A szakadás és a territoriális veszteségek mellett a bevételek is megcsappantak. Miután az általa ellenőrzött területekről a Boko Haram adót szed és nem elhanyagolható a védelmi pénzekből származó jövedelme sem, a területi veszteségek érzékenyen érintik a szervezet büdzséjét.
A hírek szerint problémái vannak a korábban jövedelmező kábítószer-kereskedelem is. Latin-amerikai drogkartellek támogatják a Boko Haram-ot, amely részt vesz a Dél-Amerikából érkező kábítószer nyugat-afrikai és (részben) európai terjesztésében. Ezen a téren a térségben tevékenykedő nyugati erők (elsősorban a franciák) jelentős lépéseket tettek a BH ilyen irányú tevékenységének visszaszorításában. S nagyjából hasonló mondható el korábban nagyobb volumenű elefántcsont-csempészetről is.
A gengszter-metódus két aktívan alkalmazott eszköze azonban továbbra is fontos bevételi forrás. Az ember- és bankrablások évi 100 millió dolláros bevételt jelent a szervezetnek. A rablások nem korlátozódnak Nigéria északi régióira (a Boko Haram által ellenőrzött zónákra, illetve közvetlen tevékenységi területeire), hanem kiterjednek a környező országokra, mint Mali, Niger, Kamerun. Elsődleges célpontja a térségben dolgozó, utazó nyugati állampolgárok. Egy-egy alkalommal tíz és százezres (USD) nagyságrendben követelnek váltságdíjat.
És ugyancsak működnek még a térségbeli al-Qáidás-források. A Boko Haram régóta ápol szoros kapcsolatokat az al-Qáida vezetésével és annak nyugat-afrikai filiáléjával (AQIM), ahonnan máig pénzadományokat kap. A külföldi finanszírozásban felbukkanó szervezetek még az al-Muntada (Nagy-Britannia - ez az IS-finanszírozásában is felmerülő név) és a szaúdi Islamic World Society.
Egyébiránt a kezdetben emlegetett tábornok éppen leköszön a szaharai francia egységek éléről. Így optimista nyilatkozata érthető (pozitív önértékelés). A dzsihádista mozgalom azonban koránt sincs defenzívában. Ha végigtekintünk a végtelen Szaharán és azon túl, kimondhatjuk, hogy Afrika északnyugati fertályán semmiképpen sem.
