Egyiptomban folytatódik az '52-es Szabad Tisztek Forradalma (vagy, ha úgy tetszik, puccsa) óta zajló szkanderozás a két fő politikai erő között. Bár a küzdelem egyenlőtlen, miután az egyik fél, a katonai/erőszakszervezeti rezsim a sogenannte "arab tavasz" utáni kis provizóriumot leszámítva mindvégig a hatalomban ülve méri az ütéseit, a másik oldal, a Muszlim Testvériség-MT (جماعة الاخوان المسلمين) pedig - Muhammad Murszí kaotikus és rövid elnöki hónapjait leszámítva - örök ellenzékben működik, a hátra lévő menetek számát meghatározni lehetetlen.
Most újra lesújtott az állam ökle. Az egyiptomi média először arról számolt be, hogy a hatóságok letartóztatták a MT katonai szárnyának egyik vezetőjét, Muhammad Kamál/Mohamed Kamalt s vele együtt egyik másik prominens MT-tagot, Jászir Sahháta/Yasser Shahatát. Hamarosan azonban "javított" az egyiptomi belügyminisztérium: a nevezett egyéneket tűzharcban likvidálták.
A 61 éves, 2013 óta illegalitásban élő politikus Muhammad Kamál meggyilkolása azért is figyelemre méltó, mert - túl a katonai szárny vezetésén - a szervezet legfelső grémiumának, a Koordinációs Tanácsnak (مكتب الإرشاد) is a tagja volt. A rendőrség szerint Kamál több, az elmúlt időszakban történt merénylet szervezésében részt vett, így Hisám Barakát volt parlamenti képviselő, Váil Táhún katonai vezető és más katonatisztek meggyilkolásában, valamint Ali Dzsuma volt főmufti elleni merényletkísérletben. Távollétében életfogytiglanra ítélték. A másik most likvidált MT-vezető nyakába tíz évet sóztak - ugyancsak a távollétében.
Most aztán nem lesz, aki leülje közülük ezeket az éveket.
Dzsamál Abdunnászir/Gamal Abdel Nasser, a jelenlegi rendszer alapító atyja is hol - a gyeplőt megengedve - kihasználta a MT társadalmi hálózatát, hol - az ellene irányuló merényletkísérlet után - keményen presszionált (lásd a fő MT-ideológus, Szajjid Qutb elleni pert). Utóda, Anvar al-Szádát/Anwar Sadat is sakkozott az iszlamista szervezettel, egészen addíg, amíg az abból kivált keményvonalasok a '81 október 6.-i katonai parádén meg nem gyilkolták. Huszní Mubárak/Hosni Mubarak sem tért el a hagyományoktól: a radikálisoktól tartva kezdetben korlátozott mozgásteret engedett a Testvériségnek (elsősorban a szakszervezetekben és a szociális szférában), de amikor a korlátok közül ki- és az elnök fejére meg ránőttek (lásd a 2006-os parlamenti választásokat, ahol az MT a képviselői helyek ötödét megszerezte - a korlátozások ellenére), megpróbálta visszagyömöckölni a szellemet a palackba. A fizikából azonban tudhatjuk, ez nem egyszerű feladat. Nem is sikerült neki. S bár a mai napig tartja magát a romantikus vélemény, hogy a fészbúkos fiatalok "csinálták" az egyiptomi "tavaszt", korán nyilvánvalóvá vált: az egyetlen széles társadalmi bázisú ellenzéki alternatíva továbbra is a Testvériség maradt.
A jelenlegi elnök, Abdulfattáh al-Szíszí/Abdul Fatah al-Sziszi 2014-es hatalomra kerülése óta a nasszeri hagyományok folytatója: a MT, mint minden baj okozója jelenik meg a kormányzati propagandában. Ennek megfelelően folytatólagosak a letartóztatások és bírósági tárgyalások (nem csak Murszíé). Most már a legmagasabb szinten folynak a likvidálások.
Az egyiptomi hagyományok szerint erre mindig a még erőteljesebb radikalizáció a válasz.
