iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

DKA 33 - Brunei, régen 2 (Csúcs)

2016. szeptember 05. 20:55 - politics&islam

 

Kína a 14. század végén – más térségbeli államokhoz hasonlóan – erősen magához láncolta Bruneit. A szultán rendszeresen küldött ajándékokat a császárnak, de lényegesebb, hogy kereskedelme révén részévé vált a regionális kínai mikrokozmosznak.

1408-ban maga Sultan Abdul Majid Hasan – személyes hűség-látogatása alkalmával – a kínai császári udvarban halt meg s Nankingban temették el.

A 15. század második felében azonban Brunei pozíciói megerősödtek a Délkínai-tenger térségében. A Ming-dinasztia Cseng Ho admirális híres húszas évekbeli világ körüli (?) expedíciója után belső okok miatt újra bezárkózott, s a régióban Brunei egyetlen jelentős riválisa a Malakai Szultanátus maradt. De nem sokáig. A nyolcvanas évektől az is hanyatlani kezdett s nem is tudott ellenállni az 1511-es portugál ostromnak.

Ugyanekkor uralkodott a középkori Brunei legjelentősebb alakja, a máig fennmaradó dinasztia 5. szultánja, Bolkiah (1485-1524); alant megtekinthető a Bandar Seri Begawan keleti elővárosában máig fennmaradt sírja). Birodalma immár a Maláj-félszigettől egész Borneón át a Fülöp-szigetekig húzódott. Ő az, aki belsőleg is konszolidálta az államot. Olyan hivatali apparátust épített ki, amely évszázadokon keresztül működtette a birodalmat. Az általa kidolgozott hivatalnoki gárdában a szultánt a főminiszter (Pengiran Bendahara) követte. A tengeri ügyekért felelős miniszter (Pengiran Temenggong) mellett egy másik, vele egyenrangú főtisztviselő (Pengiran Di-Gadong) irányította a palota, a kincstár és az államigazgatás köreit. A Pengiran Pemancha az uralkodó kancelláriájáért és a protokolügyekért felelt, a Pengiran Shahbandar pedig a kikötőkért és – a kereskedelem szempontjából létfontosságú – folyótorkolatokért. A két Pehin Orang Kaya Di-Gadong a királyi kereskedelmet koordinálta, míg az Orang Kaya Shahbandar a külföldiek kereskedelmi ügyleteit felügyelte.

Látható, hogy erősen strukturált államigazgatás épült ki. Mindez hozzásegítette Bolkiah szultánt, hogy sikeresen ellenálljon az akkor a térségbe érkező európai hatalmaknak.

1521-ben a globetrotter Magellán Ferdinánd a Fülöp-szigetekről küldött delegációt Bruneibe. E csapatban volt az itáliai Antonio Pigafetta, akitől a város – mindenekelőtt Kampong Ayer – pontos leírása maradt ránk. Ő nevezte először a helyet a “Kelet Velencéjének”. Később maga Magellán is beköszönt, mielőtt interkulturális konfliktusba keveredvén helyi illetőségű lakosokkal a Fülöp-szigeteken elhalálozott.

Bolkiah halála után a Malakában lábukat megvető portugálok katonailag is bepróbálkoztak, de a Jorge de Menezes vezette 1526-os “hadjárat” végül kereskedelmi egyezménnyel zárult.

Bolkiah utódai ügyesen lavíroztak az egyre nagyobb számú gyarmatosító szándékkal érkező idegen között. A legtöbbre – kezdetben – talán még a spanyolok jutottak, akik addigra már “pacifikált” Fülöp-szigeteki (Manila) bázisukról többször is felszólították a brunei uralkodót, hogy keresztelkedjen meg. Miután ez értelemszerűen nem történt meg, az 1570-es években háromszor is megpróbálkoztak a város bevételével. 1578-ban ugyan rövid ideig birtokolták a szultán központját, végül ennek a szkanderozásnak is kereskedelmi egyezmény lett a vége.

1600-ban Olivier Van Noort révén történt egy tétova holland próbálkozás is, de a szultán ezt is sikeresen kivédte.

Brunei 1432 és 1659 között stabil államként megőrizte területi integritását és kereskedelmi befolyását a térségben jelentkező és gyarmatokra szert tevő európaiak (portugálok, spanyolok és hollandok) között.

Az állam stabilitását mutatja, hogy ekkor került sor a jog írásbeli kodifikációjára is. Muhammad Hasan szultán idején (1582-1598) született a Kanun Brunei (Brunei Törvénykönyv), amely az iszlám jog (sarī’a) alapján számos világi törvényt és helyi szokásjogot (ādāt) épített magába. Olyan fejezeteket találhatunk benne többek között, mint a királyi jog, házassági jog, kereskedelmi jog, adásvételi jog, hiteljog, büntető jog s emellett külön a tolvajlással és a gyilkossággal kapcsolatos jog, valamint az aposztáziával kapcsolatos jogszabályok. (Az akkoriban, 1588-89-ben írt spanyol Boxer Codex ugyancsak részletesen beszámol a Kanun Brunei praxisáról.)

A Kanun Brunei elemei a mai brunei jogi korpuszban is megtalálhatók. Amikor a britek évszázadokkal később végül csak begyűrték az egyre zsugorodó szultanátust, finomítottak ezen a jogi praxison.

Mára azonban újra más a helyzet.

13920722_1065764353472665_6269678397554762946_n.jpg

14021482_1065764526805981_5216058810474332437_n.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr4311676837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása