A héten a Balkánon jártam, elkövettem néhány feljegyzést.
Csodás dolog járművet javíttatni. Velem ez már sokszor megesett. Reparáltattam kerékpárt Tunéziában, Spanyolországban, Üzbegisztánban vagy mondjuk annak szomszédságában, a kirgizeknél. Autót meg Portugáliától Szírián és Libanon át Marokkóig, vagy éppen a Balkán majd' összes országában. Jó dolog, mert általa újra és újra bebizonyosodik, hogy mindenütt (általában) jó emberek élnek; s egy-egy szervizelés során tovább mélyíthetőek az adott kultúrában szerzett ismeretek.
Most végre Szerbiában is megesett velem - ezúttal gépjármű vonalon. (Velocipéddel tavalyelőtt szereztem kellemes élményeket az üzbég út után levezetésként megtett Isztambul-Budapest viszonylaton.) Mindig öreg autóval keljünk útra!
Amíg a családi vállalkozás nekiesett a kocsimnak (és elegánsan leültettek az udvaron, elém téve egy mennyei feketét), elővettem aktuális olvasmányom, amit - s ez igazán ritkaság - rövid időn belül másodszor szántok végig.
A szerző s a cím: Simon Róbert: Az iszlám fundamentalizmus - Gyökerek és elágazások Mohamedtől az al-Qaidáig, Helikon, Budapest, 2014.
Írnék erről pár sort. Vagy inkább pár szót. Mert annyi is elég. Valahogy így kell ezt a témát megközelíteni. Ilyen germán filológus módon (lásd még a viccet: Der Elefant, Erster Band..). Hogy mélyen, a gyökerekkel együtt látszódjék az egész ágas-bogas fa. Mármint a könyv témáját adó iszlám fundamentalizmus biológiai struktúrája. Mert e nélkül csak a felszíni kapirgálás marad. Írja-mondja azt leszolgált katona, a dicsekvő zsoldos, az exkém vagy az elefántcsonttorony tudós.
S aki ilyeneket olvasgat talán immúnisabb lesz a mai megmondóemberekre, a napi tutit elszámláló óriásira növekedett Furfangos Frigyesre vagy a Konferencia Orientalistára vagy a Soldatra vagy az Ördögi Mosolyú Orákulumra vagy az Altatónővérre.
S talán még a plakátokon is elgondolkodik.
(Egyébként Simon Róbert egész életművét érdemes tanulmányozni. S egyáltalán: olvasni.)
