A szerbiai Novi Pazarban időzve egy röpke gondolat egy Prishtinából idevezető úton Koszovóban meglátogatott zarándokhelyről.
Egy helyszín, egy esemény s két szereplő.
Kosovo Polje, a szultán elleni merénylet helye, Murád türbéje (a török kormány által felújítva),
s az attentátor Obilić már bemutatott szobra.
Ami igazán szép: a türbe melletti várost máig Obilićnek hívják. A szerb politikai dominanciájú régmúlt örökségeként. Mára a lakosság 85%-a albán. 2001-től van is albán neve is a városkának - minő csoda: Kastriot (Szkander bég mindenütt). De mindenütt maradtak a szerb nevű településnév-táblák. A szentély az észak-koszovói Kosovska-Mitrovica/Mitrovicë/Mitroviça központú kis szerb enklávébe vezető főút mellett található. Hol az Ibar völgyében az út mentén - mintha mindúttalan május elsejére készülnének - minden lámpaoszlopon ott lengedez a Nemanjić-dinasztia kétfejű sasos, korona ékesítette címerével díszített szerb nemzeti lobogó.
Nincs (s reálisan közelítve - nem is lesz) béke a koszovo-metohijai hegyek alatt.
