Meglátogattam egy kisebbség kisebbségét. (Ez a minoritates-kutatás nagyon kúl manapság. Például az iszlám vonatkozásában is. Inkább monitoringozzák különféle heterodox szektákat, mint mainstreamet. Egyrészt mert ez a kisebb ellenállás felé való elmozdulás, miután egy kisebbség identifikációja mindenképpen könnyebb munka, mint az ortodoxiát követő nagy többség viselkedésének magyarázata. Másrészt meg a speciális tudással jobban lehet ön-exponálni a tudományos életben - hogy a médiáról már ne is beszéljek. Persze a tudományos kutatás sokszor - s egyre gyakrabban - nem éri el ezt a mélységet sem. Marad a "mit is ír az angol nyelvű szakirodalom/újság egymást erősítő ördögi köre. Az eredmény ismert.)
Szóval voltam a torbešeknél.
Ezek a macedóniai - albánok dominálta - iszlám pártízezres szláv nyelvű kisebbsége; többségük a Radika folyó gyönyörű völgyében él a Šar- és a Korab-hegyégek meredek sziklafalaira kapaszkodó falvakban. Ez a szláv identitás egyébként csak a tradíciókban rejlik, a temetőkben szinte csak arab/török családneveket találni - Boszniával és a dél-szerbiai ugyancsak szláv muszlimok lakta - Szandzsákkal ellentétben, ahol dominálnak a szlavizált török nevek.
Rostuša és Trebište lenyűgöző települések, az előbbi még kórházat is kapott az államtól. Annak ellenére, hogy az oszmán korban iszlamizált szlávok azért továbbra is renegátnak számítanak. De a fő - mondhatnánk cinikusan - az állam szemében ők legalább nem albánok.
Ezzel együtt a macedón állam itt is folytat némi etnikai/vallási háborút. A Radika felső folyása (a folyó Koszovó déli részén ered), amely a Mavrovo Nemzeti Park területe, a települések helyi viszonyok között egész tűrhető infrastruktúrát kapott. Meg hübsch und neu kis ortodox templomokat.
Ennek a területfejlesztésnek aztán semmi nyoma a folyó középső szakaszától kezdve. A völgy végpontján, Debar városánál már szinte ázsiai viszonyok fogadnak. Az albán határ vidéke már nem kap központi támogatást.
Viszont a városka központjában fogyasztott kávé isteni. Egy szintén csavargó szellemű barátommal egyszer megegyeztünk abban, hogy az albánok készítik legjobban a feketét.
Prishtinë/Priştine/Prištinában. Ahol éppen egy szálloda ágyán heverve pötyögtem a gépbe ezeket a sorokat. S alig vártam a reggelt. A helyi kávét.
