Egy kis szociologia.

Valahol a fovarostol keletre, ahol gozerovel folynak infrastrukturalis es turisztikai beruhazasok (s ennek soran elrettento hegyelehordas, kornyezetalatakitas/pusztitas/szennyezes) szerencsem volt egyutt tolteni fel napot egy gigaberuhazas munkatarsaival. Elsosorban omaniakkal - mert ez esetben ok voltak a fontosak.

Egy emiratusoki ceg epit itt (is) udulokomplexumot szallodakkal, kikotovel, bevasarlokozpontokkal. Es e beruhazas teruleten a kapuban ott dolgozott az omani brigad, akik nelkul kulfoldi ceg nem tevekenykedhet a szultanatusban. Oket is ezert vettek fel. Portasnak. Tulajdonkeppen egy helyre, mert egyszerre, egy idoben dolgoztak ugyanott.

Pontosabban a bejaratnal. Uldogeltek, teaztak, dohanyoztak, jokat ettek (a cigizest leszamitva veluk tartottam) s az ebed utan szunyokaltak a legkondicionalt felvonulasi epuletben.

Kozben pedig egy hatodik szemely - egy indiai vendegmunkas - ellenorizte a ki- es bejovo forgalmat. Mert hat valakinek dolgozni is kell.

A brigad "vezetoje", Abdurrahim elmondta, hogy a kozszfera nem tudja felszivni a novekvo omani munkaerot (meg egyre tobben hagyjak ott allami allasukat - amit megerositett egy volt katona is a sarqijai Askharaban, aki most Szalalaban kereskedik a maganszferaban), igy az allam a maganszektorba igyekszik terelni a munkaerotobbletet. Peldaul ezzel a kulfoldi cegek szamara kotelezo eloirassal. Igy aztan mindannyian kapnak - Abdurrahim elmondasa szerint - nem is kis fizetest, elvannak mint a befott, a munkat meg elvegzi helyettuk mas.

Azert ha ez a tendencia folytatodik, komoly taresadalmi problemakat generalhat.