Egy omani ujsagot elolvasni valosagos idoutazas. Mint egy Nepszabi a nyolcvanas evekben. Vagy inkabb a hetvenesekben. (Bar az akkori lapszamokat en is csak konyvtarban olvastam - mero onkinzasul.) Es persze ez az ido-problema is kaeuropai szemleletet takar.
Mert nem kell multba revedve hasonlosagokat keresni: ma - talan "csak" a felekezetisegtol megfertozott libanoni lapokat leszamitva szinte valamennyi arab orszag irott sajtoja ilyen. A kormanyzati termeszetesen, az ugynevezett ellenzeki - ahol van egyatalan - szintugy. (A tevek is ilyenek; az internetes feluletek mas teszta. De azt meg boszen kontrollaljak az erre hivatott szervek.)
Itt az ujsagban: diplomaciai talalkozok, a szultan - illetve mostanaban valamelyik megbizottja(i) - fogadja(k) ikszazenediken nagykovetet, ugyano(k)atad(nak) tejuzemet, baromfifeldolgozot, gaztelepet, autopalyat. Aztan: kovethetetlenul sok statisztika a gazadasag szarnyalasarol, az egeszsegugy latvanyos fejleszteserol, az oktatasba ontott merhetetlen sok penzrol.
Ez utobbi informaciok egyebkent igazak is. Oman kisebb-nagyobb doccenokkel fel evszazada prosperal, de vegkepp nem a kakan-is--csomot-elv miatt, gondok is lennenek.
Peldaul, ahol ma ejjel az Indiai-ocean partjan a telefonba potyogtetem ezt a szoveget, szoval az eszakkeleti al-Sarqija/Sharqiyah-tartomanyban. Ez a videk, ahol Oman harom alapveto termeszeti arculata (gyonyoru oceanpart, brutalisan megkapo hegyek es klasszikus homokdunes sivatagok) a legszebb formajaban jelentkezik, erosen mas kepet mutatja az orszagnak. Az utak allapota ugyan - mikent egesz Omanban - kivalo es otven kilometeres korzeten belul mindenutt akad egy vadonatuj korhaz es iskola, a telepulesek allapota sok kivanni valot hagy maga utan. A varosok meg hagyjan, de a falusi szegenyseg rendkivul szembe otlo. Kulonosen a fovaros es a szomszedos Emiratusok kozotti altalam tavaly bejart partvideken bagy a mult heten a deli Zofarban tapasztaltakhoz kepest.
Es itt panaszkodni is mernek az emberek. (Meg a gyerekek - gondolom, az otthon hallott szuloi morgolodast adjak vissza teljes oszinteseggel.)
Mintha egy masik orszagban jarnek. nem mintha ez a videk nem fekudne jobban nekem. De nekem fekudjon, az itt elok legyenek elegedettebbek.
Ezt a fajta csaknem nyilt politizalast mashol nem is tapasztalatam. Mert a politika - lasd az emlegett sajtot - nagyjabol a tabu kategoriajaban van. A kulpolitika meg tokismeretlenes egyenlet az atlag omani szamara. Ami meg atjon talan az az, hogy "Sziriaban nagy baj van".
Ujsagot olvasni senkit sem lattam. De venni se nagyon. Amikor egy elemiszeruzletben a penztarnal fizettem az elemozsiamat, a honom alol elokaptam a polcrol levett omani napilap, az al-Vatan aznapi peldanyat, mondvan, hogy ezt is fizetnem. A penztaros holgy elcsodalkozott: ezt itt mi aruljuk? S par percbe telt, amig az egyik kollegaja segitsegevel kideritettek, mennyibe kerul. (Az ar egyebkent - mint az effele termekeknel szokas - ott volt a cimlapon.)
