Libanonban folytatódik a Qaddzáfí-saga. A 2011-ben meggyilkolt Ezredes egyik fiát, Hannibál al-Qaddzáfít (al-Kadhafi) Damaszkusz al-Málikí-negyedében (ez a Baath-rezsim elitjének egyik fő lakóhelye a szíriai fővárosban, isteni éttermek és fagyizók vannak arrafelé) rabolták el fegyveresek, aztán Libanonban bukkant fel, ahol elrablóitól rövid tárgyalás után – a szíriai Mukhábarát közreműködésével (!) - a libanoni titkosszolgálat kezébe került. Hétfőn kihallgatta az ügyészség, majd őrizetbe vétette a negyven éves Gaddzáfí-sarjat – „fontos információk eltitkolásának” vádjával. Ezek a fontos információk az úgynevezett Szadr-üggyel kapcsolatosak.
Libanonnak majd’ harminc éve van elszámolnivalója Líbia – mára már – ex-vezetőjével. 1978. augusztus 25-én az eszkalálódó polgárháborúból hivatalos állami meghívólevéllel érkezett a líbiai Tripoliba a libanoni síita közösség akkori első számú vezetője, Múszá al-Szadr imám és két kísérője, Muhammad Jaaqúb sejk és Abbász Badruddín újságíró. Ott 31-én látták őket utoljára, aztán eltűntek. A líbiai hatóságok szerint Olaszországba távoztak, de az olaszok mindig tagadták, hogy beléptek volna Itália területére. A témában megjelent cikke százai és könyvek tucatjai általában arra a megállapításra jutnak, hogy a korábban leggyengébbnek tartott libanoni síita közösséget az ötvenes évek végétől két évtized alatt politikailag kiválóan megszervező Szadr imám a polgárháborúba egyre erőteljesebben beavatkozó külső hatalmak áldozata lett. (A helyzet – akkor is – igen bonyolult volt, Líbia elsősorban baloldali szekuláris erőket támogatott, amelyekkel nem volt rossz viszonyban az erősen kompromisszumos álláspontot képviselő síita vezető, de a szinte hetente változó politikai konstellációban bármikor kerülhetett a Qaddzáfí számára ellenséges oldalra.)
A lényeg: az imám eltűnt és a libanoni síita közösség azóta kéri számon Líbián szublimált vezetőjét. A Szadr által létrehozott és 1969-ben államilag is legitimáltatott síita főhatóság, a Legfelső Síita Iszlám Tanács (المجلس الإسلامي الشيعي الأعلى) és az 1974-ben alapított fegyveres milícia, az azóta politikai párttá (is) alakult Amal Mozgalom (حركة أمل) máig egyik első számú feladatának tekinti az imám eltűnésének feltárását és a bűnösök megbüntetését. Az Amal Mozgalom vezetője, Nabíh Berrí (1992 óta székéből kirobbanthatatlan parlamenti elnök) minden alkalmad megragad ennek kinyilvánítására.
Hogy minderről mennyit tudhat Hannibál, kérdéses. Mindenesetre a Család tagjaként letartóztatásával már nyomást lehet gyakorolni. Hogy kire, kétséges. A Qaddzáfí-sarj nem véletlenül fordult elő a cédrusok tövében. Felesége, Alina Szakkáf libanoni. Ők ketten már korábban is szerepeltek a nemzetközi médiában. 2008-ban nagy ramazurit csaptak egy genfi szállodában, ahol jól megrakták az egyik szolgálójukat, mire a svájci hatóságok letartóztatták őket. Végül félmillió svájci frankos óvadékkal szabadultak.
Hannibál – a líbiai események akkumulációjával egy időben – 2011 augusztusában kezdte meg nagy utazását a Család több tagjával. (A likvidált Ezredes kábé nyolc vér szerinti gyermeke közül hármat meggyilkoltak a polgárháborúban, egyik életfogytos, egy másik szintén sitten ül, míg a többiek mozgásban vannak.) Hannibál anyjával (Szafíja, aki az egyik róla szóló történet szerint boszniai horvát anya és magyar apa – Farkas – gyermekeként született; még egy magyar, örülhetünk), Muhammad nevű féltestvérével és Aisa húgával először Algériába menekült, majd onnan került a nyugalom szigetére, Ománba. Már az odisszeia elején Libanonba akart jönni, de nem magángépét nem engedték leszállni a bejrúti repülőtéren. Aztán csak eljött. Most a vallomására várnak. Lehet, kell még huszonnyolc év, hogy kiderüljön: nem derülhet már ki semmi.
