Szaúd-Arábia bőszen izmozik Iránnal a regionális vezető szerep megszerzéséért. Láthatjuk a véres frontokat Szíriában, Jemenben, Libanonban és a térség szinte valamennyi országának politikai küzdőterén. A stratégiai jelentőségű sivatagi királyság azonban komoly belső kihívásokkal is szembenéz.
Itt van mindjárt a fekete arany. Az alacsony olajárak ugyan nem verik a földhöz az OPEC legnagyobb tényezőjét, de az évek óta tartó ár-mélyrepülés már érzékelhető gazdasági problémákat okoz. És társadalmiakat is: évente több tízezer fiatal lép a munkaerőpiacra, akiknek felabszorbeálása immár mind nehezebb feladat elé állítja a szaúdi gazdaságot. A munkanélküliség egyre nő a fiatalok körében – nem kis gondot okozva az államhatalomnak. A városi középosztály fiataljai ugyanis – bármilyen erősek is legyenek az állam korlátozó intézkedései – a modern kommunikációs eszközök révén egyre inkább fertőződik a külvilágban kavargó eszméktől. (És nemcsak az istentelennek tartott nyugati civilizáció életveszélyesnek tartott gondolataitól, hanem a rezsim számára ugyancsak veszélyeket tartogató szélsőséges iszlamista ideológiájától is.)
A radikális vahhabita prédikátorok ugyanis – bár erős állami kontroll alatt dolgoznak – egyre szélesebb társadalmi rétegeket tudnak magukhoz vonzani. Az államhatalom, amelynek alapja az Ál Szaúd (a szaúdi uralkodócsalád) és a vahhabita vallástudósok (most a vezető vahabita család az Ál al-Sajkh) közötti szövetség, egyre nehezebben bír a prédikátorokkal. Akik egyre többet kritizálják – persze rendkívül finoman – az uralkodócsaládot s – az államhatalom szerint – a szükségesnél kevesebbet foglalkoznak a vahhabita eszmék külhoni terjesztéséért, ami szerintük – és az Ál Szaúd jól körülhatárolható érdekei szerint – alapvető feladatuk volna. Így az egyébként kiválóan funkcionáló és a modern kori technológiát ügyesen alkalmazó vahhabita propaganda erői egyre inkább a szaúdi társadalom elégedetlen csoportjai felé csatornázódnak be, aminek akár rövidtávon is komoly következményei lehetnek a társadalmi stabilitást és az uralkodó család hatalmának prolongálást illetően.
A nyugalmat nem erősíti az sem, hogy az Irán által hol erőteljesebben, hol kisebb erőbedobással támogatott síita kisebbség is meg-megmozdult az utóbbi időben. Különösen két tényező segítette ezt. Egyrészt az Iszlám Állam által elkövetett síita mecsetek elleni robbantások borzolják a kisebbségi kedélyeket, másrészt egy hosszadalmas bírósági eljárás, amelynek során a közösség egyik legjelentősebb vallástudósát, Nimr al-Nimr felekezeti ellentétek szításának vádjával halálra ítélték s ezt a verdiktet éppen most erősítette meg a legfelső bíróság.
A síita kisebbség államhatalom elleni fellépése ugyan csak jól körbehatárolható földrajzi területre korlátozódik, de ez a két régió gazdasági és biztonsági értelemben is kiemelkedő jelentőségű. A Perzsa-öböl mentén húzódó Keleti-tartományban találhatók a legnagyobb olajmezők és az ide települt petrolkémiai ipar miatt ez a vidék különösen érzékeny a szaúdi államvezetés számára. Szintúgy a délnyugati Aszír és Nadzsrán tartományok. Ez a régió azért jelent kiemelt biztonsági kockázatot a rijádi vezetés számára, mert közvetlenül határos a hautisták által ellenőrzött észak-jemeni területekkel. Amennyiben a szomszédos országban még jobban visszaszorulnak a zajdita (ötimámos) hauthisták az észak-jemeni régiókba (vagy ha onnan is megkezdik őket kiszorítani a Szaúd-Arábia-vezette GCC-erők, várhatóan a hauthisták Dél-Szaúd-Arábia irányába húzódnak vissza, ami aktivizálhatja a központi kormány ellen az ottani tizenkettes síita közösséget is.
A jemeni helyzet eszkalálódása amúgy is folyamatos biztonsági kihívást jelent a szaúdi vezetés számára. A jelenlegi GCC-beavatkozás fő oka éppen az, hogy ez a konfliktus jelenti a legnagyobb közvetlen veszélyt Rijád számára.
Közben pedig Jemen egy másik, déli tartománya, Hadramaut teljes mértékben az al-Qáida félszigeti filiáléja (AQAP) kezébe került. Jelenlétük ugyancsak komoly kihívás a szaúdi állam számára. Egyelőre úgy tűnik, Rijád még kezelni tudja a veszélyt, de a probléma biztonsági kockázata már rövid távon is igen magas.
A belső biztonsági kihívásokat úgy tűnik egyelőre képes kezelni a szaúdi vezetés. (Bár az uralkodó családon belüli ellentétek akár felülről is szétfeszíthetik a hatalom szilárd kereteit.) A gazdasági-társadalmi gondok eszkalációja mellett több tényező okozhat még negatív irányú változást. Például, ha Irán a síita kisebbség/hauthisták további aktivizálásával megpróbálja bevinni a két ország közötti konfliktus közvetlenül a szaúdi határok mögé. A másik rijádi rémkép, hogy az Iszlám Állam sejtjeinek immár a királyságban is jelentkező tevékenysége (lásd síita mecsetek felrobbantása az elmúlt hónapokban) felerősödik. A harmadik rettegett opció, hogy az AQAP tevékenysége a jemeni Hadramaut irányából átterjed Szaúd-Arábia területére is.
Ilyen rémálmok közepette kell hát forgolódniuk légkondicionált luxuspalotáikban, baldachinos aranyágyaikban, ugrásra kész Srí lankai és bangladesi szolgálók hadával koszorúzva a szaúdi vezetőknek. Hát igen.
Viszont nekiláttak Dzsiddában a világ legmagasabb épületének felhúzásához. Magasabb lesz mint a Burdzs Kalifa. Egy kilométernyi. Egészségükre!
