Egy rövid – igen aktuális – bejegyzés. Vasárnap Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a múlt héten Algériával aláírtak egy egyezményt, amely szerint az egykori tengerentúli megye által Franciaországba delegált mecsetelöljárók (imámok) ezentúl kötelesek lesznek egyetemi oklevelet szerezni szekuláris állampolgári ismeretekből. A miniszter azt is megerősítette, hogy a kormány hasonló egyezményre törekszik Törökországgal és Marokkóval is, ahonnan szintén nem elhanyagolható számú imám érkezik a többmilliós franciaországi muszlim közösség lelki vezetésére.
A hír kapcsán több kérdés is felmerül. Miután az imámok társadalmi befolyása ezekben a közösségekben – a hagyományok és a mindennél erősebb személyes kontaktusok kapcsán – még a médiánál is jelentősebb, érthetetlen, hogy az importimámokra vonatkozó ez irányú feltétel eddig nem létezett. Ezen a módon ugyanis radikális; esetleg dzsihádista beállítódású prédikátorok is könnyedén juthattak minbarhoz, s nem csak Franciaországban. Persze a mostani extremista hullám miatt érthető az igyekezet, csak – nem is kissé – megkésettnek tűnik.
Ugyancsak megkérdőjelezhető, hogy a francia állam szekuláris jellegéről szóló ismeretek és hivatalos papír mennyiben változtatja meg egy hitében erős, szilárd ideológiai-politikai meggyőződésű lelki vezető gondolkodását és szándékait. (Akiket nem egyszer a kibocsátó ország többes szándékkal küld; gyakran így kívánván megszabadulni a saját társadalmára és politikai stabilitására is legveszélyesebbnek tartott imámoktól.)
A harmadik – és talán legfontosabb – kérdés: a fél évszázada növekvő létszámú európai muszlim közösségek vallási elöljáróinak képzését miért nem végzik majd’ kizárólagos jelleggel otthon, azaz Franciaországban (jó, itt az 1905-ös törvény beszűkíti az állam lehetőségeit, de), Belgiumban, Nagy-Britanniában, Németországban stb. működő iszlám egyetemeken. A komoly potenciális veszélyforrást jelenő importimámok át/ráképzése helyett a legjobb diploma a közvetlen európai társadalmi közeg lehetne.
