A legészakibb emírség. Hozzá tartozott Kis- és Nagy-Tunb szigete, melyet a Sardzsa birtokolta Abú Músza-val együtt, még az egyesülés előtt pár héttel Irán elfoglalt.

A három említett szikladarab nem mérete folytán oly kapós, hanem birtoklàsával a nemzeti vizek határát lehet tologatni. Irán esetében jó mélyen délre, éppen az Öböl bejáratát jelentő Hormuzi szoros szomszédságàban.

Ez ugye még 1970 novemberében esett, jócskán a sah idején. Aztán a forradalmi Irán sem akart lemondani róluk - természetesen. Abu Dzabi rendszeresen tiltakozik, a napi politikai hírekben legalább egyszer megemlítik a szigeteket és a màr-már àltalános nemzetközi gyakorlatot követve - az időjárásjelentésekben mindhárom sziget állapotját részletesen ismertetik. Ilyenről már igencsak hallhattunk; Trebinje és Pristina is szerepel a szerb állami időjàrásjelentésekben, hogy az otthoni gyakorlatról most ne is beszéljek.

Szóval. Ra'sz al Khajmában szilvesztereztem, ami itt elég vérszegény volt. Viszont az óévi "ünnepi" vacsora íze kísértetiesen hasonlított arra az étekre, amit pár éve a szoros másik partjàn fogyasztottam, Bandar Abbász kikötőjében és Hormoz szigetén.

Összeérnek a világok.