A Bekaa-völgyben egyre kiterjedtebb a szélsőséges dzsihádista csoportok tevékenysége. Tegnap súlyos támadás ért egy szíriai menekülttábort a völgy északi részén. A sok sebesüléssel járó attak nem az első. Az utóbbi hetekben többször támadták a menekültek táborait, falvait. Nem utolsó sorban a libanoni lakosság megfélemlítése céljából. Meg persze hogy tovább destabilizálják az ország biztonsági helyzetét. Ami immár nem látszik túl nehéz feladatnak.

A Szíriából átszivárgó szélsőségesek célpontjai jól elkülöníthetően három csoportba sorolhatók. Elsődlegesen a reguláris erőket, a libanoni hadsereg és a vele szorosan együttműködő Belbiztonsági Erők (Csendőrség) laktanyáit, ellenőrző pontjait és állásait érik a dzsihádisták támadásai. Ezek a fegyveres testületek már tucatnyi katonát veszítettek az összecsapásokban.

A dzsihádisták másik – régóta széles körben alkalmazott – nyomásgyakorló és/vagy pénzszerző célzatú módszere a túszejtés, amelynek célpontjai ugyancsak a libanoni állami fegyveres testületek tagjai közül kerülnek ki. Jelenleg is több mint húsz libanoni katona/csendőr van az iszlamisták fogságában. Ügyükben a legújabb fejlemény, hogy pénteken a Nuszra Front (جبهة النصرة) a  Twitteren közzétett képpel közölte, hogy kivégezték a csendőrség kötelékében tartozó Alí al-Bazált. (Akinek kiválasztása bizonyára nem véletlen, miután a dzsihádisták fő ellenségei közül került ki; lévén síita.)

Az elrabolt katonák kiszabadításáért eddig több irányból történtek kísérletek, de a kivégzés – és az eddigi kudarc – hatására éppen most szállt ki az eddigi legfőbb és legsikeresebb közvetítő, Katar. A túszok családjai most a Muszlim Vallástudósok Testülete (هيئة العلماء المسلمين) nevű Tripoli-központú szervezethez fordult segítségért. Nevezett intézmény a vahhábizmusra hajló  libanoni vallástudósokat tömörít, akik közismerten kapcsolatban állnak az észak-libanoni városban (is) tevékenykedő szélsőségesekkel.

A dzsihádisták második számú célpontjai a Libanonban legerősebb síita politikai/társadalmi/katonai szervezet, a Hezbollah katonái, aktivistái, munkatársai; szélesebb körben pedig általában a síita közösség tagjai. A Nuszra Front és az Iszlám Állam (الدولة الاسلامية) libanoni tevékenysége is ellenük, mint az Aszad-kormányzat legfőbb külső katonai támogatója ellen irányult a kezdetektől fogva, azaz az első Bekaa-völgyi (Arszál) összecsapások, 2013 óta.

A harmadik célpont pedig az írás elején említett menekülttáborok lakossága. Az itt élők megfélemlítésének is több célja lehet. Egyrészt bebizonyítani, hogy nincsenek biztonságban a táborokban, ahol a dzsihádista média szerint a libanoni hatóságok és állami szervezetek nem tudják megfelelően ellátni őket. Ezzel igazából visszatérésre igyekeznek kényszeríteni őket – közben ugyanis igen sikeres propagandát folytatnak a saját ellenőrzésük alatt álló területeken ellátórendszerek „sikeres” működtetéséről. (Ami a jelenlegi háborús helyzetben alapvetően – a nem elhanyagolható jelentőségű – élelmiszerosztást jelenti.) Ugyanakkor a dzsihádisták toborzást is végeznek a menekültek körében és elutasításuk általában kemény megtorlást eredményez.

Az utóbbi hónapokban a dzsihádisták Libanonon belüli fő tevékenységi területe a zömében síiták lakta Közép- és Észak-Bekaa (Arszál-Baalbek) vidéke volt. Innen látszik most kiterjeszkedni északi irányba – Hermel irányába. Ennek jele – az említett menekülttábor elleni támadás mellett – az, hogy a libanoni hadsereg titkosszolgálata a napokban több libanoni állampolgárt tartóztatott le a Tripolitól észak-keletre húzódó Akkár vidékén, akik a gyanú szerint az északi nagyváros és a Bekaa közötti új logisztikai útvonalakat építettek ki a dzsihádisták számára.

De a radikálisok déli irányba is mozognak – tevékenységük már elérte a Zahlétól délre fekvő településéket (lásd a drúz félelmeket.)

Persze ez a földrajzi felosztás csak az szemlélő kreálmánya. Az iszlamisták számára nincsenek sem országok közötti, sem belső, regionális határok. Igazi internacionalisták.