Mai hír, hogy az Iszlám Állam (IÁ) vezetője, Abú Bakr al-Bagdádí a szervezet kvázi-központjából, a szíriai al-Raqqá-ból közvetítők útján üzenetet intézett libanoni aktivistáihoz. A minden valószínűség szerint közvetítő(k) útján eljutattott szóbeli üzenetben " Ibráhím kalifa" megfeddi az IÁ itt harcoló csoportjait eddig követett stratégiájukért. Az ugyanis az éve eleje óta a közvetlen és egyre szélesebb körű konfrontáció a szíriai kormány itteni szövetségesei (elsősorban a Hezbollah) erői és a reguláris állami fegyveres testületek ellen. Ennek nyomán vált mindennapos összetűzések színterévé a Kelet-Bekaa-i Arszál vidéke, de egyre inkább a Bekaa-völgy más területei is Baalbektől Andzsarig. Hogy Észak-Libanon tengerparti "fővárosáról", Tripoliról ne is beszéljünk.
A Bagdádí az eddigi stratégiát elsietettnek tartja. Enek következtében esett - egy véletlen rajtaütés formájában - a libanoni hadsereg fogságába az IÁ helyi parancsnoka, Imád Ahmad Dzsuma. Ennek következtében válhatott ismertté az IÁ a térségben működő erőinek negységa és szervezet(len)ségi szintje. Üzenetében Bagdádí kifejti, hogy hosszabb előkészítő (toborzó, ideológiai és katonai kiképző) munkát kell végezni, hogy az IÁ és helyi szövetségesei eredményesen vegyék fel a harcot az előbb említet ellenségel szemben. Mert a végcél egy Tripoli-központú tartomány (vilája) létrehozása az Iszlám Állam keretein belül.
Ez a deklarált cél - ismereteim szerint - igencsak sok radikális szunnita szívét megdobogtatja Tripolitól Dannijéig és Akkárig - azaz a zömében szunnita lakosságú országrészben. S nem csak azokét akik egyetértenek az IÁ szélsőséges eszközeivel. A régióban nagy az elégedetlenség: Észak-Libanon az ország legelhanyagoltabb régiója - gazdasági, társadalmi, politikai stb. szinten egyaránt. Az infrastruktúra immár minden más vidékét, még a sokszorosan sújtott Dél-Libanonét is alulmúlja, a magas demográfiai mutatók mellett semmilyen kormányzati lépés nem történt és történik a munkalehetőségek kiszélesítésére, minek következtében itt a legmagasabb a munkanálküliség a fiatal felnőtt korcsoportban. Azaz az említett szélsőségesek legfőbb társadalmi célcsoportjának körében. Hiába, ezt a felekezeti csoportot képviselő politikusok soha nem voltak országos befolyással rendelkező csúcsvezetők. Még a miniszterelnöki posztot az utóbbi években sokáig betöltött - jellemzően milliárdos vállakozó-hátterű - Nadzsíb Míqátí sem.
Valahogy úgy tűnik, a szélsőséges ideológiák képesek errefelé a legeredményesebben mobilizálni a társadalmat. A káosz uraiként viselkedő IÁ-vezetők pedig szemmel láthatóan egészen tisztán látják ezt.
