iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Arszál

2014. október 13. 23:00 - politics&islam

 

Az Észak-Bekaa-ban először utazva érdekes élményben volt részem – már jó másfél évtizede. A „menetrend szerinti” kisbusz, amely a Hermel közeli perzsa síremlék felé vitt legalább százhússzal repesztett a dimbes-dombos vidéken. Egyszer csak valaki le akart szállni. Rossz helyen, gondoltam először, mert a sofőr csak nem akart megállni, viszont heves szóváltásba keveredett az utassal. Aztán mégis csak satufékezett, ám a vita folytatódott. Kiderült, a leszállni szándékozó jóember sokallta az (egyébként fix) tarifát. Üvöltöztek még a megállás következtében azonnal szauna-hőmérsékletűre hevült járműben, aztán az úr odavágta a pénzt a sofőr elé és kiszállt. A drájver meg utána. De előbb még a kézifék mellől felkapott egy jó méteres, babakar vastagságú merev fabotot, amivel megkerülvén a járművet a még mindig méltatlankodó utast úgy vágta felkaron s csípőn, hogy az csak visítani tudott. Aztán a népi nuncsakus sofőr visszaszállt, a fenyítő eszközt visszatette a helyére, a kézifék és a sebváltó közé, indított és már robogtunk is. A járműben mindenki helyeselt, a gépjárművezető megdicsőült. Nem vénnek való vidék.

A Bekaa-völgy északi részén fekvő Arszál érdekes falu. Földrajzi adottságai miatt erősen elszigetelt. A fővárostól 120, a Bekaa-központ Zahlétől 70, a megyeközpont Baalbektől 40 kilométerre fekszik, az Antilibanon-hegységben, igen nagy területen. 316 km²-es területével az ország egyik legnagyobb kiterjedésű települése – mindössze 40 ezer lakossal, akik leginkább mezőgazdálkodnak, mogyoróttermesztenek, szövik a híres helyi szőnyeget, kereskednek; tíz százalékuk pedig – miként az az országos átlag – közszolgál. Arányaiban pedig sokan szolgálnak a libanoni hadseregben és a csendőrségben.

A települést elhelyezkedés folytán igencsak elhanyagolja az állam. Az infrastruktúra fejletlen, az ilyen irányú beruházások az utóbbi időben is elkerülték – még inkább, mint az ugyancsak magára hagyatott északi-bekaa-völgyet. Ennek következtében az előbb említett kereskedelem alapvetően a szomszédos Szíriába és -ból irányuló csempészetből áll. Korábban a cigaretta utazott a szomszédba, onnan meg jött az olcsó gázolaj és benzin. (A vidéken néhányszor családoknál megszállva minden reggel arra ébredtem, hogy a korai reggelizés közben körém leülő férfi családtagok penetráns benzinbűzt árasztanak.) 2010 után, amikor Szíriában jelentősen felemelték az üzemanyagok árát, máris igazodtak az igényekhez: a szomszédba szállítottak gázolajat és benzint.

Nem volt nehéz dolguk: Arszál és a szomszédos szíriai Qalamún között csaknem 50 kilométeres, gyakorlatilag ellenőrizetlen határ húzódik. A két vidék lakossága pedig családi szálakkal is kötődik egymáshoz: Arszálban a környéki síita többségi tengerben szunniták élnek, miként a határ túloldalán is, akikkel házasságok révén szoros kötelékben élnek. A bekaa-völgyi síiták hagyományosan úgy tekintenek az arszáliakra, mint egy kis libanoni határokon belüli „szíriai enklávéra”. Ennek történelmi gyökerei is vannak: Arszál lakói azok közé tartoztak a libanoni állam megszületésekor, az első világháború után, akik ellenezték az úgynevezett Nagy-Libanon létrehozását (azaz többek között a Bekaa-völgy Libanonhoz csatolását) és inkább Szíriában maradtak volna. Így például részt vettek az 1925-ös francia mandátum elleni szíriai felkelésben, az 1958-es rövid polgárháború idején pedig a faluban mindenütt kitűzték a szír zászlót. 

A szíriai polgárháború kitörésekor aztán benne is voltak a levesben. Fellendült a hagyományos csempészet: miután a harcok kiterjedtek a szomszédos szíriai területekre, az arszáliak máris sazállították a mindennapi szükségleti cikkeket (élelmiszert, gyógyszert, fűtő- és üzemanyagot. A Quszajri- majd a Qalamúni-csata alatt pedig fogadták a menekülteket. Akiknek száma hamarosan a százezer fölé emelkedett a térségben. S jöttek velük/mellettük/utánuk a dzsihádisták is. Beszivárgásuk már 20134-ban szignifikáns volt. A hamarosan Libanon-szerte jelentkező terrorcselekmények szinte valamennyi esetben visszavezethetőek voltak Arszál vidékére. Ezek az alábbiak voltak:

  • 2013. június 14. – robbantás a Bejrútból a Bekaa-völgybe vezető főúton, a Dahr al-Bajdar-hágónál.
  • 2013. július 9. és augusztus 15. – robbantás a dél-bejrúti síita negyedekben.
  • 2013. november 19. – robbantás a bejrúti iráni nagykövetség közelében.
  • 2014. január 2. – újabb robbantás a Háret Hreik-ben, Hezbollah fő társadalmi bázisát adó síita negyedben.
  • 2014. január 16. – robbantás Hermelben (Észak-Bekaa-völgy), ugyancsak a Hezbollah egyik jelentős háttérbázisa.
  • 2014. február 3. – robbantás a Suvajfát-negyedben, Bejrút déli elővárosában.
  • 2014. február 19. – robbantás az ugyancsak dél-bejrúti Bi’r Haszan-negyedben.

Az Arszálban megjelenő dzsihádisták hamarosan helyben, a Bekaa-völgy számos részén intéztek támadásokat a Hezbollah helyi csapatai valamint a reguláris libanoni erők, jelesül a hadsereg és a csendőrség ellen. Áprilisra a Qalamúni-csata végeztével, (legalábbis akkor úgy gondolták, hogy véget ért), a libanoni hadsereg és a Hezbollah nagyjából felszámolta a dzsihádista jelenlétet Arszál környékén.

Az Iszlám Állam megjelenése és idei tavasz végi-nyár eleji gyors offenzívája azonban aktivizálta a határvidéken portyázó dzsihádistákat is. Hamarosan újból akciózni kezdtek Arszál környékén is, aktivizálva az észak-libanoni Tripoliban erős társadalmi hátországgal (Báb al-Tabbána és Abú Szamrá-negyedek) bíró szalafita csoportokat is. Arszál újból elsős számú biztonsági kihívássá növekedett a libanoni állam számára. Nyár végére támadásaik kiterjedtek a Bekaa-völgy jelentős területeire.

Augusztus elsején aztán Jean Qahvadzsi/Qahwaji hadseregparancsnok kijelentette, hogy ez tarthatatlan helyzet és másnap a Hezbollah erőivel együttműködve – és a szíriai állami légierő hathatós bombázásaitól megtámogatva – a libanoni hadsereg megkezdte a dzsihádisták felszámolását a térségben. Az igen véresre sikeredett offenzívában több tucatnyian meghaltak mindkét oldalon, az iszlamisták pedig visszaszorultak az Antilibanon-hegység felsőbb régióiba – magukkal hurcolva huszonöt katonát és csendőrt.

Az ő kiszabadításuk még nem történt meg, egy diplomáciai lépés azonban váratlan fejleményekkel kecsegtet. A napokban Bejrútban járt az iráni Nemzetbiztonsági Tanács főtitkára, Ali Samkháni, aki Tammám Szalám miniszterelnök elé terjesztette a legújabb iráni ajánlatot: Teherán fegyverzet-fejlesztési támogatást nyújtana – a libanoni hadseregnek. Aztán tegnap az iráni nagykövet taglalta a részleteket Az ötlet Szalámnál pozitív fogadtatásra talált, szintúgy – természetesen – a Hezbollah és szövetségesei körében. Az ellenzék pedig felhördült, az ötletet ugyanis az iráni befolyás további, számukra tarthatatlan szintű növekedésének tartja.

A (második) arszáli csata nemcsak a Hezbollah presztízsét növelte. Ugyanez történt a hadsereggel is (miként a Fath al-Iszlám iszlamistái elleni Nahr al-Bárid-i csatában), s különösen annak parancsnokával, Qahvadzsi tábornokkal. Aki – miként elődje, Michel Szulajmán/Suleiman 2007-ben – a május óta megüresedett köztársasági elnöki szék egyik kompromisszumos pótmegoldása lehet. Mert azóta nem volt érkezése a Hezbollah szövetségesi körének és az ellenzéknek, hogy megválassza az ország első emberét. Mindkét fél ügyelt rá, hogy soha ne jöjjön ki a választáshoz szükséges kétharmad a parlamentben.

Választani pedig nem ártana. Mielőtt csak begyűrűzik a szomszédban folyó rémálom.

P.s. Figyeljünk a szíriai polgárháború „mellékfrontjaira”! Időnként főszerephez juthatnak. Miként a korábban mellékhadszíntérnek számító kurd területek, amelyek mára az Iszlám Állam tevékenysége következtében az események fókuszában állanak. Libanon pedig – tetszik, nem tetszik egyes politikai erőknek – történelmileg, kulturálisan meg geopolitikailag is a szíriai mikrokozmosz része. Fontos események zajlanak ott.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr586788757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása