Néhány héttel ezelőtt írtam az úgynevezett Qalamún-i csatáról, amely valójában egy több, kis frontos összecsapás-sorozat volt/van a Damaszkus-Humsz/Homsz útvonaltól nyugatra húzódó, stratégiai jelentőségű szír-libanoni hegyvidéken. Most döntő csatát nyertek a kormányerők és szövetségesei ezen a fronton. Egy későbbi posztban majd igyekszem részletesen elemezni ezt az ütközetsorozatot, most csak röviden az eredményről és néhány, ennek folyományaként a közeljövőben várható lehetséges következményről.
A kormányerők több hónapos ostrom után ugyanis bevették a vidék kapujának tartott Jabrúd városát. A győzelemben oroszlánrészt vállat a kormányerők legfőbb és katonailag legerősebb szövetségese, a libanoni Hezbollah. E térségeben rajtuk kívül még az iraki Abú’l-Fadl al-Abbász Zászlóalj (لواء أبو الفضل العباس ) és a szintén iraki Dzú’l-Fiqár Zászlóalj (لواء "ذو الفقار) harcolt a reguláris szír csapatok oldalán. A lényeg: a várost bevették, s onnan a Szabad Szíriai Hadsereg FSA (الجيش السوري الحر) emberei és dzsihádista harcosok százai spriccoltak szét a környéken - többségük a délre fekvő Rankúsz városa felé vonult vissza.
Legtöbben a Nuszra Front (جبهة النصرة لأهل الشام) harcosai voltak, mintegy ezren indultak dél felé és sáncolták el magukat Rankúszban. Ott voltak még az Iraki és Szíriai/Levantei Iszlám Állam ISIS/ISIL/DAIS (الدولة الاسلامية في العراق والشام) fegyveresei is. A kormánycsapatok gőzhengere azonban megállíthatatlan: egy héttel Jabrúd után, a héten Rankúszt is elfoglalták.
A főként dzsihádistákból álló itteni fegyveres ellenzék teljesen kiszorulni látszik a Damaszkusztól észak-nyugatra elterülő régióból. Ennek sorsdöntő következményei lehetnek. Mindenekelőtt a főváros ellen tervezett, felkelők által elképzelt ostromgyűrű látszik immár megvalósíthatatlannak. A kormánycsapatok megkezdhetik a még létező ellenzéki gócok felszámolását a Damaszkusz környéki Gúta-oázisban. Ezt pedig követheti Dél-Szíria pacifikálása - egészen a jordán határig. Miután pedig a Qalamún-térség megszerzésével a főváros és a tengerpart közötti kormány-felügyelet megvalósult, az eddig veszélyeztetett alavita törzsterületek (a partvidéki Anszáríja-hegység megvédése biztosítottá vált. Miként egy északi irányú (Dzsiszr al-Sugúr/Idlíb/Aleppó) kormányzati offenzíva előkészítése is.
Jabrud és Rankúsz elestének Libanonra is erőteles hatása van. Számos iszlamista kelt át a hegyeken és indult a szomszédos országba, ahol azonban két problémával szembesülhetett: a Bekaa-völgyben hagyományosan erős Hezbollah katonai erői itt is várták őket, miként a Libanoni Hadsereg alakulatai is, miután a dzsihádisták további nagy létszámú beszivárgása immár az állam stabilitását veszélyezteti. Így a libanoni oldalon található Arszál közelében felszámolták az ott működő dzsihádista kiképzőtábort, s a Hezbollah egységeivel együttműködve al-Labva falunál kemény harcokba bocsátkoztak a Szíriából érkező NF és DÁIS fegyvereseivel.
A halottak és letartóztatottak száma nem ismert, de máris megjósolható, hogy a dzsihádisták közül sokan a völgyet nyugatról határoló Libanon-hegység nagy magasságokban hófödte csúcsain átkelve elvergődnek Tripoliig. Oda, ahol a libanoni szalafita/dzsihádista csoportok immár komoly társadalmi hátterű bázisokat építettek ki az Abú Szamrá ás Báb al-Tabbána-negyedekben. Magam is tapasztalhattam: folyamatosak a fegyveres összecsapások közöttük és a városban ugyancsak szép létszámú alavita közösség között. Nem kispálya: eddig kétszáz halottal és ezerötszáz sebesülttel. A szíriai utánpótlás megjelenése - még ha csak ideiglenesen maradnak is, hamarosan visszaérve a szíriai frontokra - tovább növelik a feszültséget a polgárháború szélén táncoló városban.
A libanoni belpolitikára azonban más hatással is lehetnek a legutóbbi szíriai fejlemények. Hezbollah újabb győzelme a szíriai frontokon erősíti hazai társadalmi és politikai pozícióit. Ez utóbbi különösen fontos, miután az ország köztársasági elnök- és parlamenti választások előtt áll.
