Az első szakítópróba akkor jelentkezett, amikor 2013. április 9-én a Youtube-on megjelent Ibráhím Avvád Ibráhím Alí al-Badrí, ismertebb mozgalmi nevén, Abú Bakr al-Bagdádí videoüzenete, amelyben bejelentette, hogy a 2006 óta Irakban üzemelő Iraki Iszlám Állam (دولة العراق الإسلامية) szervezete és a Nuszra Front egyesül Iraki és Szíriai/Levantei Iszlám Állam - DÁIS (الدولة الإسلامية في العراق والشام) néven. Ezzel együtt Bagdádí felszólította valamennyi, az érintett két országban működő iszlamista (dzsihádista) csoportot, hogy adják fel elnevezésüket és olvadjanak be az újonnan létre jött nemzetközi szervezetbe, amelynek célja egy, a régióban létrehozandó, tisztán a saríán alapuló iszlám állam megteremtése.

Bagdádí, aki 2010 óta vezeti az al-Qáida-hálózathoz sorolt iraki szervezetet, amely azonban törekvéseiben több ponton szembe megy az al-Qáida „szellemiségével”. Regionális iszlám államot szándékozik létrehozni – mondjuk így – a Termékeny Félhold területén. Vezetője ebben a nyilatkozatában arra mutat rá, hogy miután a NF létrejöttében alapvető szerepet játszottak az Iraki Iszlám Állam harcosai, az NF-nek a szíriai dzsihád eme fázisában csatlakoznia kell a regionális dzsihád célkitűzéseihez. A NF, amely globális hálózat részeként első lépésben egyféle nemzeti dzsihád alapján Szíriában képzel el egy „tisztán” iszlám államot, élénken reagált erre a bekebelező törekvésre.

Egy nappal Bagdádí szózata után Abú Muhammad al-Dzsúlání NF-vezér a Fehér Minaretben (المنارة البيضاء) azt nyilatkozta,  hogy nem volt tudomása Bagdádí terveiről és azokkal nem is ért egyet. Emlékezeteti továbbá Bagdádít, hogy a NF mindig a közösség/umma érdekeit szem előtt tartva cselekszik és ennek alapján akarja a saría teljes gyakorlatba helyezését Szíriában. Ezzel együtt pedig a dzsihádista együttműködésnek valamennyi szervezetet magában kellene foglalnia, s nem folyamodhat a DÁIS által meghirdetett, iszlamist csoportok közötti szelektáláshoz. Dzsúlání végül az általa elfogadott, hűségesküjével megtisztelt legmagasabb autoritáshoz fordult: Ajman al-Zaváhirí-t kéri, hogy segítsen a két szervezet közötti viszályban.

A két vezető közötti nyílt viszály meglepetésként érte a dzsihádista csoportokat és az iszlamista politikai közösséget. Mögötte pedig – valószínűleg nem sokat tévedve – személyes konfliktus(oka)t sejtettek.

Abú Ubajda al-Miszrí, a Mohamed Hadserege (جيش محمد) szervezet Izáz-i vezetője szerint Bagdádí a NF megalakulása óta felügyeletet igyekezett szerezni Dzsúlání tevékenysége felett. Emberei folyamatosan kontroll alatt igyekeztek tartani Dzsúlánít. Ennek a kontrollnak a kulcsfigurája Abú Alí al-Iráqí, aki Bagdádí embereként a NF legmagasabb vezetésébe jutott, s ott a Dzsúlání és Zaváhirí közötti kommunikációért felelt. Iráqí igyekezett Dzsúlánít rávenni arra, hogy a szíriai kormány és a szíriai ellenzék ellenségnek tekintett erői ellen az ország határai túlra is terjesszék ki a NF tevékenységét. Amikor Iráqí azt javasolta Dzsúlánínak, hogy támadják meg a Szíriai Nemzeti Koalíció (الائتلاف الوطني السوري) törökországi központját, a NF-vezető ezt elutasította. Ekkortól Bagdádí úgy érezhette, hogy a NF feletti kontrollja vészesen meggyengült és ez késztette arra, hogy összevonja a NF és saját szervezetét, a teljes irányítás biztosításáért.

Egy másik – szintén mozgalmi nevű – dzsihádista, Muhammad al-Amín úgy látja, hogy a két vezető közötti konfliktusnak – a személyes ambíciókon és ellenszenveken túl – további, elvi okai vannak. Szerinte Dzsúlání elkerülni igyekszik a dzsihádisták Irakban elkövetett „hibáit”, amelyek hozzájárultak/járulnak ahhoz, hogy a dzshád ott nem vezetett eredménye. Ezeket a hibákat eképpen foglalja össze.

• A hitetlennnek bélyegzés/takfír (تكفير) kontroll nélküli alkalmazása kontraproduktív, a társadalom széles rétegeit szembe fordítja a dzsihádista mozgalmakkal.
• A polgári lakosság biztonságának viszonylagos figyelembe vétele fontos alapelve az akciók szervezésének – Dzsúlání véleménye szerint. Ezzel együtt az öngyilkos merényletek alkalmazásának is vannak – főként a lakosság érdekeit figyelembe vevő – korlátozó körülményei. Ennek hiányát veti az iraki mozgalmak szemére.
• Bagdádí törekvése, hogy valamennyi olyan szervezetet, amely nem hajlandó a NF vezetőnek tett hűségesküre, ellenségnek bélyegezzen – Dzsúlání álláspontja szerint – ugyancsak nem célravezető. Szerinte „külső” szövetségesekre is szükség van.
• Míg Bagdádí elutasít bármilyen együttműködést a nem iszlamista alapú ellenzékkel, Dzsúlání egy-egy akciót vagy akár – a cél érdekében meghozott kompromisszumként – még regionális együttműködést is el tud képzelni velük.  
• Ezen kívül Bagdádí a NF fennhatósága alatti területeken a befolyt adókból részeltetni szeretné a nemzetközi dzsihádista hálózatot (és saját iraki tevékenységét), amit a a Dzsúlání-féle NF-vezetés elutasít (legalábbis abban a mértékben, ahogy Bagdádí követeli).

A DÁIS megalakulásának kihirdetése komoly szakadást okozott a NF soraiban. A külföldi harcosok többsége elhagyta a NF-ot és csatlakozott az új szervezethez, míg a szírek és egy kisebb nemzetközi kontingens ragaszkodott Dzsúlánínak tett hűségesküjéhez. Egy harmadik, legkisebb csoport viszont nem fogadta el Dzsúlání Zaváhirínek tett hűségesküjét és ezért nagyta el NF-ot. Ezek többsége a Szíria/Levante Szabadjai Mozgalmához (كتائب أحرار الشام) csatlakozott.

Zaváhirí végül a NF mellett tette le a qurust és semmisnek nyilvánította a két szervezet Bagdádí oktrojálta egyesülését. Erre persze következett Bagdádíék vádja: a nyilatkozat hamisítvány, Dzsúláníék hazudnak etc. Ezt ismerjük. 2013. június 15-én aztán jött Bagdádí válasza a Youtube-on, amelyben fenntartotta az egyesülés szükségességét, mint a Szíriában és Irakban létrehozandó iszlám állam magvát. Ezzel együtt – isteni érvek/bizonyítékok hiányában – elutasította Zaváhirí kompetenciáját a két szervezet közötti konfliktust illető vitában.

Az al-Qáida vezetője erre válaszul 2013. november 8-án hangüzenetben „megszüntette” a DÁIS-t és teljes körű támogatásáról biztosította Dzsúlánít, akit a szíriai dzsihád első számú emírjévé nevezett ki – egy éves időtartamra.  Mindenesetre a DÁIS maradt, nem jelentéktelen területek felett rendelkezve, a NF-tal való konfliktusok pedig egyre jobban kiterjedtek/kiterjednek. 

A NF-ra területi szinten az alábbi hatással volt a szakadás:

• Jelentős területi veszségeket szenvedett az Aleppó környéki régióban – kivéve Busztán al-Qaszr és az aleppói központi börtön környékét. A város környékén a legtöbb NF bázist a DÁIS fegyveresei foglalták el.
• Ugyancsak visszaszorult a NF az al-Ládzikíja/Latakija-térségében, ahol a DÁIS komoly pozícióbővítést könyvelhetett el.
• Damaszkusz környékén viszont a NF megtartotta – egyébként viszonylag korlátozott – befolyását, miután az itteni regionális vezető, Abú Szamír sejk – miután először Bagdádí mellé állt – újból hűségesküt tett Dzsúlánínak.
• Dél-Szíriában a Haurán vidékén a Bagdádíhoz húzó harcosok északra, északkeletre vonultak és ott csatlakoztak a DÁIS egységeihez. A NF emberei viszonyt továbbra is pozíciókat birtokolnak a területen, Abú Anasz al-Haurání vezetésével.
• Al-Raqqa környékén gyakorlatilag az összes NF-állás a DÁIS felügyelete alá került.
• Idlíb környékén viszont megmaradtak a NF pozíciói, miután jelentős segítséget kaptak fő szövetségesüktől és együttműködő testvérszervezetüktől, a Szíria/Levante Szabadjai Mozgalmától.
• Dajr al-Zúr/Deir az-Zór térsége két részre szakadt. Míg a tartományi központ városbana dzsihádisták Abú Márijá al-Iráqí vezetésével a NF pártján maradtak, a környező területeken – s főként annak két elentős településén, al-Majádín-ban és az iraki határ menti al-Búkamál-ban a DÁIS vette át az ellenőrzést. Ez utóbbi tény azért bír nagy jelentőséggel, mert az iraki utánpótlás szempontjából a terület stratégiai fontosságú a DÁIS számára.

Az iszlamista mozaik tehát tovább színesedik s egyre bonyolultabb alakzatot vesz fel. A közös pont lassan „csak” a lakosság hármas felosztása (hívő szunnita muszlimok – a Könyv népe/keresztények – hitehagyott eretnekek/alaviták) lesz. A finom vallásjogi distinkciók mellett – vagy előtt – egyre fontosabb szerepet kap az emberi tényező. A hatalom vágya. Ez pedig mindaddig működik, amíg meglesz az anyagi fedezet. Amíg nyitva lesznek a külső pénzügyi csapok.